szerkeszti: 
Pap István
Pinczés István, egy tiszteletbeli váradi rendező
Bihari Napló, 2006-04-01
A színes és gazdag rendezői repertoárral rendelkező magyarországi művész ismét Váradon rendez. Az Indul a bakterház című parasztkomédia munkálatainak szünetében készítettünk vele interjút.
– Mondjon néhány szót eddigi pályájáról.
– 1953-ban születtem Borsod megyében. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem diplomát magyar–angol szakon 1977-ben, ezt követően 1982-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakát végeztem el. Munkámat több kitüntetéssel ismerték el. 1990-ben Jászai Mari-díjat kaptam, 1994-ben Uchimura-díjjal jutalmazott a Nemzetközi Színházi Intézet. Tizenöt éves munkámért 2004-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntettek ki.
Közös munka
– Mit rendezett a Szigligeti Társulattal?
– Ez az ötödik közös munkám a váradi társulattal. Ez előtt a Freud, avagy az álomfejtő álmát rendeztem meg itt Kardos Róbert kiemelkedő szereplésével, a Tom Jonest, Szabó Magda Fanni hagyományait és Havel Audienciáját. Most tárgyalunk arról, hogy a jövő évi Varadinum ünnepre megcsináljuk a Kalkuttai Szent Teréz életéről szóló Kiálts a szeretetért című darabot.
Vasárnap bemutató
– Milyen a váradi társulattal dolgozni?
– Nekem ez már olyan, mintha a saját társulatomhoz jönnék. A ’80-as évektől tartom a kapcsolatot a váradiakkal, ismerem a színészeket, a közönséget. Igyekszünk változatos műsorokat csinálni: színre vittünk már kortárs abszurdot, zenés vígjátékot, most pedig készül a parasztkomédia. Ezek a darabok stilárisan is különböznek egymástól, így meg tudjuk oldani, hogy a színészek is tehetségük minél több oldalát meg tudják magukból mutatni.
– Mit kell tudnunk a bemutatóról?
– Az Indul a bakterházat Hajdu Géza javasolta nekem megrendezésre, akivel már két darabot rendeztem. Ebben a komédiában a magyar népi színjáték és az abszurd, groteszk komédia stíluseszközei ötvöződnek a korszerű zenés színház elemeivel. Külön izgalma a munkának, hogy az egyik főszerepet egy 14 éves gyerek játssza. A színészekkel könnyű dolgozni, a technikai nehézségeket legyőzve, abból erényt kovácsolva egy alapvetően mulatságos és elgondolkodtató előadással méltó módon ünnepeljük a színház egykori igazgatóját és vezető színészét. Ugyanakkor ezzel az előadással háláljuk meg a közönség hűségét is, mely tapsával mindig segítette a Szigligeti Társulatot.
