HAMLET

Biró Réka

NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON

Hangulatjelentés az Eurorégiós Fesztiválról

[2012. May. 23.]

TESZT - Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó

Szocreál épületek kísértenek útközben. A szervezők karikás szemmel de jókedvűen fogadják a vendégeket. [TESZT-napló]

Mit is jelent felkészülni egy fesztiválra, gondolkoztam el, miközben kiderült, hogy a vonat, amivel Temesvárra akartam eljutni, nem közlekedik hétvégén. A megfelelő vonatcsatlakozások felderítése után elindultam a kilenc órás útra, három váltással: ez elég lesz a megfejtésre, gondoltam.

A bádogdoboz eléggé zötyög, mit zötyög, ráz ahhoz, hogy kizökkenjek a komfortzónámból, erre még rásegít egy tucatnyi csirke a vagonban. Lassan közeledem a fesztivál felé, van lehetőség elidőzni a tájon. Elmaradnak a hegyek, de megmaradnak a vonatablakig belógó kórók, az elhagyott kommunista épületek, van disznó a réten és fél kézzel integető kislány, kiterített ruhadarabok és bugyogóban kapáló bácsi, szóval hegy nélkül is érthető ez a vidék, nem vagyunk olyan messze egymástól, talán

megtörténhetnek a beígért találkozások.

Szó sincs itt átgondolt pakolásról, előre bepótolt alvásról, friss és üde megjelenésről, idegkímélő meditációról. Egy fesztiválra való felkészülés valahogy így nézhet ki: akaratlanul is kizökkensz a hétköznapjaidból, elcsúsznak az étkezési időpontok, improvizálni kell, megkeresni minden helyzetben a legideálisabb megoldást, meg kell tanulni lemondani az eredeti elképzelésről. A külső környezetből kell megközelíteni egy fesztivált, talán ezzel könnyebb lebontani a távolságokat, könnyebb a megértés, így gondolom. Egyáltalán nem mindegy, hogy hegyek között, vagy síkságon jön létre egy esemény, hogy hány nyelvet használ a város, hogy utcái tágasak vagy épp

szűkülő járatok.

Végül belecsöppenek a fesztivál közegébe, itt már mindenki fáradt, karikás szemű, s rájövök, hogy az, ami nekem most kezdődik el, nekik már egy út beteljesedését jelenti. Egy fesztivál kulcsa rendszerint a mindig vitatott célközönség. Néző, szakma, város, kultúra, társulatok, színház, művészet, találkozás, nemzetiség, fejlődés, ezek a megszokott kulcsszavak. Mégis, a siker velejét másban vélem felfedezni, abban, hogy a szervezők örömüket lelik az eseményben. S ahogy így elnézem ezeket az embereket, minden fáradtság ellenére,

egészen jól érzik magukat.

Jelenet a házigazdák Peer Gynt című előadásából

Peer Gynt indítja a fesztivált, a három óra és negyven perc kellő alapot ad az elindulásnak. Animációból kinagyított figurák, két társulat közös munkája, próza és mozgás, látvány és hang, kettősség mindenben, mintha felkészítene minket, hogy ne egy oldalról közelítsünk, vegyünk bátorságot többfajta nézőponthoz. Érdekes, hogy két, témában hasonló előadás került a fesztivál elejére, hiszen a második napon a Méhcsípés is az utazást ragadja meg, csak egy teljesen más síkon, más nyelvvel.

Bár közös mindkettőben, hogy különböző formákkal játszik, csak eltérő mértékben, mégis a Peer Gynt közlési módja nyers, amit humorral ellensúlyoz, a Méhcsípés kitágítja az időt, helyet enged a nézőben felébresztett gondolatoknak. Az első előadás egyszerre több szinten is értelmezhető, lehet ugrálni a látvány, a szöveg, a mozgás, a hang között. A második türelmet kér, egy adott ponton fel kell adni az értelmezés reflexét.

Peer Gynt

A Méhcsípés kezdő jelenete újra eszembe juttatja, hogy a megismeréshez a jelenlegi környezetből kell elindulni, a sötét játéktéren kívülről halljuk a mozgásokat. Valaki üveggel teli ládát cipel, leesik pár fémcső, léptek dübörögnek, elhúznak egy tárgyat, becsapnak egy ajtót, a nézőtér mögött összetörik néhány tányér. Az előadás is az adott térből épít, a környezetéből indul el.

Innen felépíthető az otthonosság, kialakítható a biztonság, megismerhető a Föld. A kellékként használt bőrönd földdel töltve, köréje bambusznádakból felállított kunyhó érteti meg velem, hogy az utazó idegensége belakható, az ismeretlen környezet megérthető. Mindez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor reggel kávéért ásítozva a Papillon kávézó fele megyek és elhalad előttem egy villamos, oldalára festve nézők és a fesztivál logója.

Fotók: Bíró Márton

» Korábbi cikkek