HAMLET

Musca Szabolcs

EXPERIENCE THE EXPERIMENTAL

Milyen a színház, ha kísérleti

[-1. Nov. 30.]

Néhány napja ért véget a kolozsvári és nagyváradi helyszíneken szervezett MAN.In.FEST.

Kísérleti, alternatív, független- ezek azok a jelzők, amelyekbe lépten-nyomon belebotlottunk a negyedik alkalommal megrendezett MAN.In.FEST, nemzetközi kísérleti színházi fesztiválon. A színház fogalma valahogyan mindig elmaradt a beszélgetések során...jogosan, hiszen a tíz napos fesztivál legtöbb produkcióját nem lehetett színházi előadásnak nevezni, inkább tánc– videó– vagy hanginstalációnak.

A szervező, a kolozsvári Teatrul Imposibil (Lehetetlen Színház) felvetése, hogy formabontó, színházi kísérleten alapuló társulatokat, alkotókat, előadásokat mutasson be a hazai közönségnek, kétségkívül jó elképzelés. A megvalósítás annál problematikusabb, hiszen nagyon kevés olyan előadást láthattunk amely reprezentatív, újító erejű, alternatív megoldásokat mutat fel.

A „menekülésre késztető” előadások mellett ugyanakkor kiemelendő az a pár előadás, amely valóban formai határokat feszegetett.

#i#Dancing vs. Rat Experiment#/i# (fotó: http://www.witnessrelocation.org) Első helyen említhető a világhírű La MaMa Színházhoz szorosan kapcsolódó Witness Relocation társulat Dancing vs. Rat Experiment előadása. Dan Safer rendezésének kiindulópontja egy 1964-ben közzétett tanulmány, amely a patkányok társas viselkedését elemzi. A kortárs táncelőadás jeleneteibe beolvasott, bemondott szövegrészek egyrészt alakítják a koreográfiát, másrészt hatásában „torzítják” is, ráerősítve a zsigeri, ösztönszerű létezésre.

A New York-i társulat előadásában erőteljesen keverednek a klasszikus és a kortárs tánc/mozgáselemek olyan táncosok előadásában, akik egyaránt otthonosan mozognak a klasszikus balett és a kortárs tánc világában. Az előadás folyamatában is kísérletezik a színpadi formákkal, eszközökkel: a jelenetezés improvizatív, állandó alakulásban van, ezáltal talán nagyobb teret enged a jelenetek felépítésében a színész-táncosnak.

A produkció utolsó, hosszúra nyújtott jelenete egyfajta feloldása a „sokk-hatással” dolgozó előadásnak: egy megashow, amelyben a székért folyó „harcban” egymás után esnek ki a játékosok...

#i#Hourglass#/i# (fotó: www.apart.art.pl)

A kortárs táncnál maradva két másik produkció is említésre érdemes, nem annyira az újító lendület, mint inkább a kiforrott (tánc)nyelvhasználat miatt.

Monika Wachowicz szolója az egyedüllét különböző formáit járja körül Hourglass című előadásában. A lassú, egyszerűsített mozdulatokból építkező előadás végső soron a belső, lelki rezdülésekre összpontosít, teszi ezt minimális díszlet– és jelmezhasználattal.

A lengyelországi A PART társulat táncosának mindössze egy férfi ing és nadrág áll rendelkezésére abban, hogy a hiány érzéséről beszéljen. Tánca egyszerre mutatja meg a szabadság örömteli érzését és a gyászt.

A hatalmi harcok vonatkozásában beszél a férfi-nő kapcsolatról a szlovéniai Branko Potocan vezette Foulklor társulat. A Well, I never című produkcióban izgalmas és látványos megoldások sorjáznak: a fahengereken „lejtett” táncok fizikailag is próbára teszik a hódítást játszó táncosokat. Branko Potocan kottaszerűen koreografált előadása viszont sokszor kicsúszik a táncosok irányítása alól, feltételezhetően az ismeretlen, idegén térnek köszönhetően, amelyben nem mindig találják a fogodzókat. Az előadás egyik legemlékezetesebb pillanata mégis egy ilyen esetlen jelenet, amelyben a nők főldig érő parókában, a férfiak meg ágyékukra erősített hajókötéllel táncolnak.

Mindhárom előadásban fontos szerephez jutnak az auditív eszközök: a zene, zörejek, hangtöredékek, sok esetben élő hangszeres kisérettel. Ugyanígy a prágai Divadlo Continuo (Continuo Színház) Hat and Stars and Chicken-pox című előadásában, amelyben a különleges hangszeres kíséret mellett a színészek is játszanak: bőgőn, hegedűn. A mesék a megnemszületett gyerekről (Maeterlinck nyomán) alcímet viselő produkció az izgalmas zenehasználat mellett fából faragott bábokat is használ. A bábok egyrészt a meg nem született gyerekek, másrészt a gyerekkor emlékei, akik mindig visszaköszönnek, „beleszólnak” a szereplők életébe. Báb és mozgatójának különösen személyes együttműködéséből találékony előadás született.

#i#Hat and Stars and Chicken-pox#/i# (fotó: www.continuo.cz)

kapcsolódó írások

ARANYOS TÁMOGATÓK

» Korábbi cikkek