HAMLET

szerk.

BLOG-MOZAIK

Szemelvények az IFESZT kiadványából

[2012. Nov. 15.]

A Nagyváradon zajló hatodik Interetnikai Színházi Fesztiválon fiatal kritikusok és teatrológus diákok napi rendszerességel írnak az előadásokról és a kísérő rendezvényekről.

A kilencvenes évek végén divatba jött a fesztiválújság: a magára valamit is adó színházi fesztivál felkért egy-egy csapatot, hogy az előadásokra szinte azonnal reagálva írjon-szerkesszen-tördeljen és nyomtasson újságot. Például Kisvárdán a délelőtti kávé mellett a közönség és a résztvevők a nyomdaszagú Kisvárdai Lapokat böngészték, benne kritikákkal, interjúkkal, fotókkal.

Aztán következett a most is tartó online éra: minden fesztiválnak van blogja. Szösszenetek, rövid interjúk, jópofaságok, néha igényesebb szövegek is. Lazaság van, nincs lapzárta, nincs stressz a nyomda miatt, mindenki jól érzi magát ebben a mindent megengedő blog-műfajban. A fesztiválok költségvetéséből nyomtatott lapokra amúgy sem futná, az egyszeri csapat tagjai legtöbbször diákok és tanáraik, akik így a szakmai gyakorlatot is letudják, így aztán mindenki jól jár.

Összeállításunban egy-egy bekezdésnyi ízelítőt olvashatnak a fesztivál előadásairól, ahogyan azt blog szerzői látják, írják. A töredékek végén zárójelben az előadás címe élő link a teljes szövegre.

Lényeg rovat

A jelentősen megvágott szöveg is azt a célt szolgálta, hogy figyelmünk a szereplők viszonyrendszerére terelődjön: Ottóra (Kolcsár József), aki rajong Melindáért (Pál-Ferenczi Gyöngyi), aki azonban egyre vehemensebben ragaszkodik férjéhez; Gertrudisra (Gajzágó Zsuzsa) akit szoros szálak fűznek bátyjához; vagy éppen Bánkra (Mátray László), aki kétségbeesetten keresi helyét ebben az érzelmi viharban. (Bánk Bán – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)

Bányavakság

Peer Gynt

A hazugság Peer számára lételem, hiszen ez magában hordozza az érvényesülés, és ami a legfontosabb, a beilleszkedés kulcsát. Csakhogy a környezet másként beszéli ezt a kódot, így sarkallva folytonos helykeresésre a kirekesztettet, éppen ezért nem egy világpolgár hódító útját követhetjük nyomon (bár ez az álca, amelyben egy ideig maga Peer is hisz), hanem egy magunkfajta esendő gyötrődését, aki minél mélyebbre hatol önnön tudatában, annál inkább világossá válik számára, hogy amit talál, nem más, mint az a bizonyos otthontalanság otthona. (Peer Gynt – Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár)

>> Tovább a Kerekasztal rovathoz: a délelőtt zajló beszélgetéske és könyvbemutatók összefoglalói.

Száraz avar közepén egy kuka. Olyan ez, mint a „papucs orrán pamutbojt” és legalább annyi játékosság is van benne, hiszen a színpad közepén álló, különböző fényképekkel és reklámokkal teleragasztott közönséges kuka az egyetlen olyan díszletelem, mellyel találkozunk az előadás során. Ez alakul át taxivá, ha el kell jutni valahova, kanapévá, ha le kell ülni egy tanár mellé vagy egy szállodai szoba ágyává, ha megérkezett a prosti, de ismerjük a szöveget, kár firtatni! (Zabhegyező – Tamási Áron Színház és a kézdivásárhelyi Városi Színház)

A per

Talán épp azért izgalmasabb a Per színrevitelében az M Stúdió formanyelve, mert a mozgás előtérbe helyezése által sokkal expresszívebben érzékeltethetik a művészek a groteszkké szenvedett testet, a megsemmisülő egyéni élettörténetet. A jelenetek, mint a vagonok, egymás után kattognak: szöveg, zene/mozgás, szöveg, zene/mozgás. Hiányoltam a finom áthajlásokat egyikből a másikba, mert a darabosság megöli ennek a színházi műfajnak az elevenségét. (A per – M Studio Mozgásszínház, Sepsiszentgyörgy)

>>Interjúk, portré-beszélgetések a Kultúr-police és a Mit néz/Hogy lát rovatokban

A dráma története tipikus karaktereket, sztereotípiákat mutat fel. A legtöbb szereplő is így kerül fel színpadra: tipikus karakter marad, az árnyaltság, a kidolgozottság, az egyénítés munkája nélkül. A közhelyes komédia elemek közül néha mégis kibújnak a finomabb és frappánsabb gesztusok, csak nehezen küzdik túl magukat a csattogó geg-fordulatokon. (A makrancos hölgy – Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely)

A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása

Belépve a stúdiótermi térbe, kaotikus állapotok fogadják a nézőt. Leamortizált biciklivázak itt-ott, biciklikerékre kihúzott szárítókötelek, rájuk aggatva néhány tárgy: cumi, papírfenyők és hasonlók. A színpad hátsó részén emelvény, rajta szintén bicikli, mindez pedig azt sejteti, hogy az előadás nagyon dinamikus lesz: a gigantikus és stilizált gépezet, melyet ezek a véletlenszerűen elhelyezett szerkezetek alkotnak, majd jól mozgásba lendül, s csak ontja majd magából a dobozokat, vagy valami hasonló. Aztán nem így lett. (Tóték – Aradi Kamaraszínház, Arad)

>>Végül, de nem utolssó sorban: itt a Fesztlíra

Az IFESZT-blog szerkesztői:

Varga Anikó főszerkesztő
Bíró Réka
Kovács Emőke
Szabó Réka
Bíró Árpád
Lovassy Cseh Tamás

kapcsolódó írások

INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

» Korábbi cikkek