HAMLET

Hegyi Réka

TÁNC.MOZDULAT.SZÍNHÁZ

Arany-légy és Záp-hiányok

[2012. Sep. 14.]

IV. dance.movement.theater

Két hazai társulat, a Figura Stúdió Színház és az Udvarhely Táncműhely egy-egy előadása szerepelt a dance.movement.theatre második napján.

A házigazda társulat Goda Gábor előadásával szerepelt a fesztiválon. Egy erős, összeforrott, hibáit jól palástoló, erősségét nagyon jól érvényesítő, fiatal társulat mutatkozik meg ebben a költői előadásban: sok a mozdulat, a tánc, a fegyelmet, koncentrációt követelő jelenetek között van helye némi improvizációnak, interaktív játéknak, és az intim játéktérben az is alig feltűnő, hogy a színészek beszédtechnikai problémákkal küszködnek.

A nézőket egy dekadens kép, élőszobor-formáció fogadja, amikor elfoglalja helyét a kávézónak (teázónak) berendezett térben. Ez a helyszín felszámol minden konvenciót, nincs elkülönítve a játéktér, csak egy-egy kiemelt pont van, ahol a játék hangsúlyosabb jelenetei mutatkoznak meg: egy kifutó, egy szürreálisan, lebegő tányérokkal és poharakkal megterített asztal, egy székkel, asztallal, asztali lámpával ellátott emelvény és egy újabb emelvény.

Arany-légy

A tér sarkaiban hangsúlyosan megvilágított elemek: egy arany szamovár, egy üres képkeret (ide kerül majd az arany légy), egy régi magnó és egy falra erősített léc, benne néhány szög. Egy kivetítővászon is szerepet kap, pontosabban a rajta átsuhanó kép, egy szabályos (?) időközönként megjelenő inga. Utóbbi képsor többnyire jelenetekre tagolja az előadást, más esetekben elidegenítő effektusként megszakítja ezeket, hogy a nézők véletlenül se merüljenek el a nosztalgiaporos hangulatban.

A jelentéstartalmak sokfélék és sokrétűek ebben a Goda-előadásban is (akárcsak az első nap látott Kakaskakaskakas-ban). Pazar játékötletek, sokkoló vizuális elemek, hosszabb-rövidebb szövegek, irodalmi utalások (nekem például eszembe jutott ez a verssor: "fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár") stb: ezekből nyújt ízelítőt az alábbi promóciós filmecske.

Kevesebb meglepetéssel szolgált az Udvarhely Táncműhely előadása, a Záp-hiányok: lendületes zenére (az Apocalyptica csellón előadott metálballadáira) egy férfi és egy nő harcnak is, szenvedélyes násznak is mondható táncát látjuk az első képben, majd elhangzik az első szöveges jelenet: Van egy nő. Szeret. Táncok és Esterházy Péter novelláskötetéből válogatott szövegek váltják egymást, de nem a férfi az, aki elmondja a szövegeket, hanem a nő.

Záp-hiányokA nemi szerepcserétől kérdésessé válik a két lény identitása is, de a befogadást ez nem zavarja, hamar megszokható, hogy ebben a mindig más, de lényegében egyazon kapcsolatban egy nőies férfi és egy kemény nő feszül egymásnak. A kopár játéktérben elhelyezett kellékek (két piszoár, felmosórongy nyele és pamacsa külön, toilette-papír) és használatuk az amúgy is durva, alpári szövegek és a hangos zene mellett fokozzák a nézőben azt az érzést, hogy ettől a produkciótól szeretne elhatárolódni, sőt, szinte kényelmetlenül érinti, hogy akarata ellenére kukkolja kettejük intim pillanatait.

Az előadás vége sem hoz feloldozást vagy megkönnyebülést, és ha megfeletkezünk arról a néhány erőtlen és sikertelen próbálkozásról, amikor a fiú (na jó: itt most ő a nő) megpróbál fellázadni és szembeszegülni eltiprójával, azt is mondhatjuk: semmi sem történt.

A második fesztiválnap programját Cári Tibor, Veress Albert és Sânziana Țara koncertje zárta: a Figura Stúdió Színház pincéjében, a YourLivingRoomnak becézett lokálban mutattak be egy válogatást Cári színházzenéiből, elsősorban tangókat.

(Fotók: Lackó Sándor)

kapcsolódó írások

TÁNC.MOZDULAT.SZÍNHÁZ

» Korábbi cikkek