HAMLET

Sőregi Melinda

EGY BÁBRENDEZŐ MŰHELYÉBEN

Interjú Josef Kroftával

[2006. Nov. 8.]

"Néha jobb, ha a színészek semmit sem tudnak a bábozásról" - véli a világhírű bábszínházi rendező.

Josef Krofta cseh bábszínházi rendező, 1971 óta a Hradec Královéban működő, világhírű Drak Színház igazgatója. Krofta rendszeresen dolgozik külföldön, többek között Nagy-Britanniában, Japánban Lengyelországban, Norvégiában és Finnországban. Prágában irányítása alatt működik a Színművészeti Akadémia báb- és alternatív színházi tanszéke.

A Drak Színházban fiával, Jakub Kroftával felváltva rendez. A színházhoz szorosan kapcsolódva nemzetközi animációs színházi intézet működik (International Institute of Figurative Theatre). Magyarországra első alkalommal hívták meg: a Budapest Bábszínházban rendezte William Shakespeare Szentivánéji álom című darabját.

Miért éppen a Szentivánéji álmot választotta? Ez nem tipikusan bábszínházi darab.

Josef Krofta Josef Krofta: Nekem viszont úgy tűnik, hogy a mű illik a bábszínházi környezetbe. Amennyire Shakespeare szövegeit ismerem, azok közül talán éppen a Szentivánéji álom, és esetleg még a Vihar alkalmas bábos feldolgozásra. Korábban gondolkodtam a Viharon is, de még sohasem rendeztem meg. A Szentivánéjit már többször is színpadra állítottam, a legkorábban éppen huszonöt évvel ezelőtt a Drak Színházban. Ott a szerelmeseket kesztyűs bábok keltették életre - nem túl sikeresen, viszont Puck és a mesteremberek kiválóak voltak. Egyszer Norvégiában is rendeztem a darabot, színművészetisekkel, de ott nem született valódi előadás, inkább csak etűdöket adtak elő a darab alapján. Lengyelországban pedig hippi stílusban, a hatvanas-hetvenes éveket idézve rendeztem meg, és nem ennyire a szexualitásra koncentrálva, mint itt, Budapesten. A lengyel előadás legnagyobb problémája a zene volt, mert a színház nem tudta a szerzői jogokat megfizetni, ezért nem használhattuk Janis Joplin dalait.

A budapesti előadás a huszas–hamincas évek hangulatát idézi.

Olyan helyszínt kerestem, mint a mostani gazdagok divatos villái, parkkal, szobrokkal, melyek az antik világot imitálják. Sajnos a szobrok végül nem úgy kerültek az előadásba, ahogyan eredetileg terveztem. Az volt az elképzelésem, hogy a tündérek valóban szoborszerűen néznek majd ki, ők lettek volna a park szobrai, akik egy adott pillanatban életre kelnek, azonban a maszkok végül nem passzoltak a színészekre, használhatatlanok voltak. A darabzáró mesterember-jelentben például a mestereknek ezeket a szobrokat kellett volna használniuk, amit kezdettől fogva képtelenségnek, megoldhatatlannak bizonyult. Így kompromisszumos megoldásként a tündérek nem szobrok, csak „fehér ruhás emberek”.

Szerelmes pár a #i#Szentivánéji álom#/i# című előadásból (Budapest Bábszínház. Bemutató: 2006. szeptember 28.)

Ha nem otthon dolgozom, akkor általában hasonló kompromisszumokat kell kötnöm, hiszen nem olyan ideális a helyzet, mint nálunk, a Drak Színházban, ahol a műszak, a tervező, és a műhely is állandóan készen áll, hogy megoldja a felmerülő problémákat. Ha bármilyen változtatást kérek, akkor azt két órán belül megcsinálják. Sokszor próba közben is ott ülnek a nézőtéren. A mi színházunk egy valóságos csoda, nagyon szerencsések vagyunk, hogy kezdettől fogva ilyen szorosan együtt dolgozik a csapat.

Foglalkoznak a Drak Színházban színész-képzéssel?

Nem, mert nagyon szoros kapcsolatban vagyunk a prágai színi akadémiával. Gyakran előfordul, hogy meghívunk hallgatókat a színházhoz.

A másik szerelemes pár Milyennek érezte a munkát a fiatal magyar színészekkel?

Más a képzettségük, stílusuk, mint a cseh színészeknek, de igazán nagy különbség nincs, és bárhol is járjak a világban, körülbelül ugyanezt tapasztalom. Ha mégis markáns különbséget kell kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a mi diákjaink sokkal nyitottabbak, és színészileg talán képzettebbek.

Ennek a magyarázata az is lehet, hogy a hagyományos értelemben vett színészet és a bábszínészet a magyar nyelvterület színházaiban eléggé elkülönül egymástól.

Nem vagyok biztos benne, hogy a Budapest Bábszínház színészeit bábosoknak kell feltétlenül neveznünk. Nem tudom azt sem, hogy valóban jó bábosok-e, hiszen az előadásomban nem is használtuk hagyományosan a bábokat. És persze azt sem tudom, hogy mit jelent pontosan bábosnak lenni. Azt még értem, hogy mit jelent a bábszínház - játék a bábokkal - , de azt már nem feltétlenül értem, hogy mit jelent kizárólagosan bábosnak lenni...

Oberon és Puck Ezért is „használja” a bábokat és a színészeket együtt a budapesti előadásában.

Igen, számomra ez egy olyan színházi forma, mely bábokat is használ, de ezeket nem a színészek helyett és nem ok nélkül szerepelteti. Szerintem a bábszínház egyik komoly problémája, hogy sokszor csak azért alkalmaz bábokat az előadásokban, mert a bejáratnál ott a felirat, hogy „bábszínház”, és ezért feltétlenül bábokat kell használni. Ez borzalmas.

A budapesti előadásban mi indokolja a bábhasználatot?

A bábok az emberek karikatúrái, illetve ez lett volna az eredeti elképzelés szerinti funkciójuk, ami csak helyenként valósult meg végül. Pályám során eddig különös módon azt tapasztaltam, hogy az ilyen típusú, „vegyes” színházat prózai színészekkel a legjobb csinálni. Öt évadot dolgoztam a második legnagyobb dán prózai színházban, Odensee-ben, amely egy meglehetősen merev, konvencionális színház. A bábokat úgy használtuk az előadásokban, hogy semmilyen bábos képzést nem kaptak a színészek, mégis könnyebben ment a munka, mint a bábosokkal.

Titánia és Zuboly

Egy alkalommal a dán Dagmar királynéról szóló történetet rendeztem, melyet Milan Kundera írt, kifejezetten a színház számára. Dagmar királyné cseh születésű volt, és azért hagyta el Csehországot, hogy Valdemar király felesége legyen. És természetesen cseh marionett-játékosokat is vitt magával Dániába. Dán színészek játszották Valdemar udvartartását, míg Dagmart és a bábosokat pedig cseh színészek-bábosok. A történet szerint a kikötőben találkoztak össze dánok és csehek, a jövevények pedig a bábokon keresztül teremtettek kapcsolatot a helyiekkel. Volt egy dán színésznő, aki nagyon félt megfogni a bábot, mert látta, hogy a cseh játékosok milyen ügyesen mozgatják a figurákat. Félt, nem tudta, hogy mit fog csinálni a kezében a báb. És ez nem játék volt, hanem valóságos szituáció. Később persze megtanulta, hogyan működik a bábjáték, és kiválóan dolgozott. Egyszóval nem tudom, hogyan is működik ez. Néha jobb, ha a színészek semmit sem tudnak a bábozásról. Fiatalon nagyon tiszteltem a nagy cseh bábjátékosokat, a mestereket. Hihetetlen kézügyességük volt, azt tettek a bábbal, amit csak akartak. Csodáltam őket. De valahogy sohasem lett igazi színház, amit csináltak....

Mi lesz a következő munkája?

A Drakban rendezek majd, még nem tudom, pontosan, hogy mit. Valószínűleg szöveg nélküli darab lesz, sok zenével. De általában ameddig csak tudom, nyitva hagyom ezt a kérdést. Például, amikor Budapestre érkeztem, és először megláttam Oberont, pontosabban a neki varrt falloszt, akkor jött az ötlet, hogy a szexualitás ennyire a középpontba kerüljön.

Általában a színészektől is sok ötletet vár...

Igen, de persze nekem is vannak ötleteim. Viszont utálom nézni az olyan színházat, ahol kizárólag a rendező ötleteit lehet látni.

Demetrius a ravatalon

Budapesten is időbe került, amíg a színészek megértették, mit is kér tőlük.. .

Igen, időbe került. De azok a színészek, akik jók és kreatívak, nagyon hamar kezdtek megérteni, még akkor is, ha nem is beszéltek angolul. És akadtak olyanok, akik bár nagyon jól tudtak angolul, mégsem értettek semmit sem. De ez jobbára így alakul, mert lehetetlenség azonos szintre összehozni ennyi embert. Az első két hétben azért magam is nagyon aggódtam, hogy mi fog történni...

Sok gond volt a szöveggel is a próbák során, hiszen a cseh és a magyar változat nem mindenben egyezett.

Szerencsére egy nagyon jó és modern cseh fordítást használhattunk a szövegkönyv elkészítéséhez: arra építettünk, hogy az elhangzó szöveg és a színpadi akció között ellentmondás legyen. Mondanak valamit színészek, és pontosan az ellenkezőjét csinálják.

Ami a magyar változatban nem feltétlenül érzékelhető, mert ez egy sokkal régebbi, klasszikus fordítás.

Dániában például könnyebb volt dolgoznom, mert ott mindenki beszélt angolul, és először angolul próbáltunk, majd a próbafolyamat utolsó részében tértek vissza a színészek a dán verzióhoz. És persze a dán közelebb is áll az angolhoz, könnyebb volt követnem, amit a magyar szöveggel nem tudtam megtenni. Itt teljesen vak vagyok. De talán éppen a sok külföldi rendezésnek köszönhetően, egyre inkább olyan színházat próbálok csinálni, ami a vizualitásra és a zenére épül, így szöveg nélkül is érthető.

Az előadás rendezője munka közben

Megjegyzés: az interjú készítője a budapesti Szentivánéji álom előadás egyik asszisztense és tolmácsa. Az előadásképeket a Budapest Bábszínház bocsátotta rendelkezésünkre. [szerk.]

kapcsolódó írások

A VILÁG BÁBOSAINAK FŐVÁROSA KRITIKÁN ALULI

» Korábbi cikkek