HAMLET

Sőregi Melinda

MONSTRUM, DE JÓ

Előadásmentes beszámoló a londoni Nemzeti Színházról

[2008. May. 28.]

A Temze parti betonépület szolgáltató kulturális intézményt rejt, mely a maga lehetőségeihez mérten igyekszik a legnemesebb értelemben vett közjót szolgálni.

A londoni Nemzeti Színház nem kizárólagosan színházi szempontból az ország egyik első számú kulturális intézménye. Számos olyan egyéb funkciót, szolgáltatást is magába foglal, melyek nem kötődnek ugyan szorosan az előadások létrehozásához, de egy tágabb kulturális összefüggésbe helyezve nem is kaphatnának helyet máshol, mint éppen a Nemzetiben.

London Eye Nagyon is komolyan veszi „nemzetiségét” a színház, hiszen az adófizetők pénzével gazdálkodik, és igyekeznie kell minél többet visszajuttatni a közönségének. Nem elhanyagolható tény azonban, hogy a költségvetés egy jelentős hányadát önzetlen támogatók, alapítványok és magánszemélyek biztosítják. Így nem alakulhat ki egészségtelen függés az államtól, miközben az állam is kellően magáénak érezheti a színházat. (Szerencsére a politikai befolyásolás még elviekben sem merül fel, a Nemzeti igazgatóját egyedül az üres széksorok aggaszthatják, jobb és baloldali ízlések semmiképpen sem.)

Kívülről befelé haladva a leglátványosabb nem színházi „tevékenység” maga az épület, mely délelőtt 10-től legalább este 11-ig nyitva áll, bárki betérhet. Szükség is van erre a nyitottságra, mert

a ház szemet botránkoztatóan ronda.

Szürke betonmostrum a Temze partján: csak a magányosan árválkodó, aprócska Lawrence Olivier szobor utalhat színházi tartalomra, egyébként inkább tűnik konferenciaközpontnak, mint szórakoztató intézménynek. Az épület egyedüli pozitívuma, hogy kiváló helyen áll, felső teraszán állva a Parlamenttől a Towerig ellátni. Több szinten körbefutó, padokkal, virágokkal, dohányzó alkalmatosságokkal kényelmessé tett teraszai is nyitottak, szabadon lehet sétálni, nézelődni, kávézni, dohányozni, ahogy tetszik.

#i#National Theatre#/i#

Belül az első állomás az izgalmas könyvesbolt a bejáratnál. Színházi téren verhetetlen a városban. Kapható itt az összes, Londonban éppen futó friss, kortárs színdarab, és az összes klasszikus vagy félklasszikus is. Sőt egyéb ínyencségeket is lehet találni: angol nyelvjárási kalauz kifejezetten színészeknek, különféle előadói szempontok alapján összeállított monológ-, és dialóggyűjtemények, színháztörténeti kézikönyvek, rendező, és színészportrék, előadásfelvételek, színházi zenék. Mi szem szájnak ingere.

Főként a szájnak szólnak a változatos vendéglátó egységek: elegáns étterem, önkiszolgáló étkezde, büfé, kávézó – igénynek és pénztárcának megfelelően az épület számos emeletén. Esténként, előadások előtt jazz-koncert várja a nézőket, bámészkodókat, és alkalmanként egy-egy kiállítás is, bár ezek meglehetősen esetlegesen és vegyes színvonalon szerveződnek. Mindarról, ami a három játszóhelyen és a színház egyéb részlegein történik

a Nemzeti nyitott archívumában tájékozódhatunk.

Itt őrizik a szövegkönyveket, műsorfüzeteket, plakátokat, díszlet-, és jelmezterveket, szerződéseket, próbanaplókat, számlákat – bármit, ami a produkciókkal és az intézmény irányításával kapcsolatos. Legtöbbször a rendező jegyzetei is megtalálhatóak az adott előadás dossziéjában. Néhány éve az összes előadást digitálisan rögzítik, több kamerával, rendkívül jó színvonalon, de a korábbi bemutatókról is fellelhetőek videofelvételek. A legrégebbiekről sajnos csak képanyag található és rádiófelvétel. A katalógusban interneten is kereshetünk – akár tematikusan, akár személyhez kötődve. A kutatók egymásnak „adják a kilincset” és sok diákcsoport is megfordul az archívumban, mert nem kizárólagosan a megőrzéssel foglalkoznak, hanem bemutató órákat szerveznek vagy ötletes dráma-foglalkozásokat, ahol felidéznek, újraélnek egy-egy régi nemzetis előadást.

A Nemzeti bejárata

Az archívumhoz hasonlóan önálló intézmény az intézményben az oktatási „osztály” (Education Department) is, mely egyszerre foglalkozik drámapedagógiával és hagyományos értelemben vett képzéssel, oktatással. Jelenleg éppen nagy változások, átrendeződések zajlanak ezek a területen: a fiatal vezetés célja, hogy az osztály tevékenysége minél életszerűbbé váljon, és kevésbé hasonlítson egy oktatás-szervező irodához. Magyar szemmel nézve egészen különösnek tűnhet, hogy

a Nemzeti Színház fizetős, tematikus kurzusokat indít

tanároknak és érdeklődőknek, valamint kulturális menedzsereket is képez. Minden nagyszínházi előadáshoz oktatási „csomag” készül, mely letölthető az internetről, de élőben is kipróbálható: az osztályok hónapokkal előre bejelentkeznek, érkezik hozzájuk egy drámatanár, aki előkészíti a terepet, majd megnézik az előadást, és újabb drámaórán vesznek részt.

Talán egyedül a közvetlenség, a spontaneitás hiányzik a rendszerből, mert például nincs lehetőség az előadás utáni, azonnali beszélgetésre. Ha vannak is ilyen típusú „platformok”, azokat is hónapokkal előre tervezik, jegyet kell rá váltani. Másrészt azonban a rendszer nagyon demokratikus, hiszen bármelyik iskola bejuthat a Nemzetibe, nem szükséges ehhez bonyolult személyes kapcsolatokat aktivizálni.

#i#The Old Vic#/i# Példaértékű és országos horderejű program a Connections (Kapcsolatok), melynek célja, hogy az ifjúsági korosztály számára szülessenek kortárs drámák. Az első lépcső, hogy felkérik a drámaírókat, majd a szövegek kikerülnek az iskolák színjátszóköreihez, ahol bemutatják ezeket. A legjobb előadások a Nemzetiben is vendégeskednek. A záró állomás pedig az, hogy a legéletképesebbnek bizonyuló darabokat a Nemzeti is bemutatja, profi színészekkel. Többek között olyan neves drámaírók vesznek részt a programban, mint Mark Ravenhill vagy Dennis Kelly.

Az iskolai előadások létrehozásában nagy segítséget jelenthet a tanároknak a stageworks.org weboldal, mely a színházi munka minden fázisának hátterét bemutatja, valamint lehetőségük nyílik előkészítő kurzuson részt venni, természetesen a Nemzeti szervezésében.

A magas fokú szervezettség a színházi kísérletezésben is tetten érhető, hiszen erre is létrejött egy intézmény, a National Theatre Studio, a színház egykori díszletfestő műhelyében, az Old Vic szomszédságában. Itt kizárólagosan szakmai tevékenység folyik, a közönség számára nem nyitott az épület. A cél az, hogy tehetséges alkotókat gyűjtsenek össze, akik

a stúdióban tesztelhetik ötletük életrevalóságát.

Másrészt a nagyszínházi próbafolyamat is meghosszabbítható a stúdióban folyó kísérletezéssel. Éppen most készül egy Middelton-bemutató, melynek kibontakozása több hét intenzív kutatással, próbálkozással kezdődött, még azelőtt, hogy a klasszikus próbatermi munka elindult volna. Hatalmas lehetőség ez, mellyel egyre több rendező igyekszik élni.

A stúdió másik alapvető tevékenysége ösztöndíjas rendezők és drámaírók fogadása (artist in residence), akik több hétig nyugalomban dolgozhatnak, anélkül, hogy a végén számot kellene adniuk a végzett munkáról. Persze ez sem lehetetlen: ha valaki felolvasáson akarná visszahallani szövegét, a stáb megszervezi, de nincs kényszer, inkább a személyes felelősség, hogy ki-ki a neki szabott időt maximálisan kihasználja, amivel esetlegesen belépőt is válthat a Nemzetibe.

A fotók a szerző felvételei.

kapcsolódó írások

HARRY POTTER MEZTELEN SZEREPE

» Korábbi cikkek