HAMLET

Musca Szabolcs

EURORÉGIÓS TESZT 3.

Mizantróp és Magyar a holdon

[2009. Jun. 1.]

Erős előadásmezőny az utolsó napok programjában. A nyolc nap mérlege: eklektikus, szakmailag kérdéses színvonalú produkciók.

Két esti előadást és egy koncertet leszámítva nem fűszerezte mellékrendezvény a Temesváron harmadik alkalommal megrendezett színházi találkozó utolsó napjait. A fesztivál teljes ideje alatt érezhető barátságos és pörgő hangulat kissé kimerült az utolsó napokban, az előadásmezőny viszont „erősödött”. A két utolsó előadást mindenképpen a fesztiválon látott prokukciók fiktív top 5-ös listájába helyzehetjük el.

Kortárs és korhű egyszerre

Anca Bradu újvidéki Mizantróp rendezése. Barokkosan impozáns jelmezek, púderek, rízsporos parókák az egyik oldalon, Petri György, a mai nyelvhasználat elemeivel dúsított Moliére fordítása és sziporkázó színészi játék a másik oldalon. Az Újvidéki Színház előadása nemcsak ötvözi és ütközteti a 17. századi történetet a jelennel, hanem felül is írja a kicsinyes pletykák, nevetséges intrikák és a mindent átszövő képmutatás világát.

Anca Bradu fehér grízzel vastagon beszórt sivatagba helyezi a történetet, mintegy utalva ezzel Alceste, a mizantróp viselkedésének egyenes következményére, az önként vállalt száműzetésre. Bradu előadása ugyanakkor nemcsak teret vált, hanem időt is, hiszen rendezésében két Alceste is van: egyikük végig „játssza” a történetét, másikuk reflektál képmására, vitatkozik alteregójának döntéseivel.

Jelenet az újvidéki #i#Mizantróp#/i#ból

Rögtön a nyitó jelenetben evidenssé válik a rendezői szándék, miszerint Alceste visszaemlékezését fogjuk látni. A két Alceste igen-nem szóharca indítja az előadást, amelybe egy homokvihar után lassanként szivárognak be a szereplők egyre több és mélyebb nyomot hagyva a sivatagi tájat idéző díszletbe.

Anca Bradu koncepciója minden bizonnyal nagyon izgalmas, új olvasatát adja Moliére művének, de a rendezői és színészi ötletek halmozása visszaüt, hiszen a leglényegesebb pontokat, nevezetesen a szereplők egymáshoz fűződő viszonyát nem tisztázza. Alceste (Balázs Áron, Varga Tamás) nem az embereket gyűlöli, hanem a világot, amely bábként mozgatja őket, filozófiai mélységeket megütő mondatai ugyanakkor egyik szereplőben sem rezonálnak. Anca Bradu nem tisztázza a történet női kulcsfigurájának jellemét sem igazán. Elor Emina zseniálisan alakítja Céliméne figuráját, ám a rendező nem teszi világossá, hogy honnan hová tart a karakter: könnyűvérű nő, vagy csak a konvencióknak megfelelő hölgy, netán Alcestet próbára tevő stratéga? Sajnos a többi szereplő esetében is igaz ez: részletekig kidolgozott játék, rengeteg ötlet, kitűnő alakítások, viszont hiányzik a történet íve, mely egybefogná a figurák közti viszonyokat.

A fesztivál utolsó előadása ugyancsak erős formával dolgozott, ám a poénok egymásra halmozása éppen a csattanót nem hagyta „érvényesülni”.

A tatabányai Jászai Mari Színház felvállaltan szórakoztató előadást hozott a TESZT-re, ismert színészekkel. Scherer Péter (Priblik Olivér), Csákányi Eszter (Császárné Rotten Edit), Mucsi Zoltán (Császár Sándor) és Katona László (protoll droid) szempillantás alatt

közösségi nyereményjátékká

avatta a temesvári nézőteret. Az interaktív játékban mindenki versenyezhetett egy holdbéli telekért. Tasnádi István szövegéből Árkosi Árpád által rendezett Magyar a holdon című előadás nemcsak a színészeket, hanem a nézőket is megmozgatta, egymás után röpködtek a poénok, ironikus utalások, melyek mögött a kisember tragédiája körvonalazódott.

A helyzet már fájdalmasan nevetséges, amikor kiderül, az űrutazás csak maszlag volt, becsapás, a két űrturistává avanzsált munkanélküli pedig újra visszacsöppen az addigi kilátástalan helyzetbe. Sajnos a csattanó a rengeteg vicces helyzet után nem bizonyult elég erősnek az előadás első részéhez képest.

#i#Magyar a Holdon#/i#

A tatabányai előadás a játék minden pillanatában direkt vagy indirekt módon számot tartott a nézők részvételére, bekapcsolódására és a közönség bele is ment a nem mindennapi játékba. Talán a TESZT-re rövidített Eurorégiós Színházi Találkozó legfontosabb sajátossága is ebben áll: egymástól különböző kultúrájú, magyar, német szerb, román és bolgár nézők és alkotók közti élménycsere, befogadói szempontok és elvárások ütköztetése és egymásba fogása.

Nehéz mérleget vonni

nyolc nap tizennégy előadásáról, hiszen úgy műfajilag, mind stílusban, mind pedig minőségben eklektikus volt a TESZT előadás-kínálata, de fontos kiemelni, hogy a fesztiválnak jelenleg nincsen meghatározott szakmai profilja. A meghívott társulatokat lényegében csak ugyanazon földrajzi térségben való elhelyezkedés köti össze, mely szempont viszont színház-szakmailag teljesen irreleváns. A látott előadások nagyrésze (ha nem is minden esetben) értékelhetetlen, de legalábbis megkérdőjelezhető szakmai színvonalon mozgott, a minőségileg kiugró produkciók pedig sajnos „elvesztek” a sorban.

Mellékrendezvényekben, úgynevezett off programban is szegényesnek bizonyult a fesztivál. A késő esti koncertek, party jellegű események mellett kevés olyan mellékrendezvény színesítette a programot, mely bevonzotta volna a multikulturális város lakosságát, lehetőséget teremtve a találkozásra azokkal is, akik eddig nem látogattak el temesvári társulat előadásaira.

A negatívumok ellenére fontos kiemelni, hogy a harmadik alkalommal megrendezett TESZT valós esélyét hordozza egy szakmailag is elismert színházi szemlének, ehhez viszont az előadás-szelektálási szempontok megváltoztatására van szükség.

kapcsolódó írások

EURORÉGIÓS TESZT 1. EURORÉGIÓS TESZT 2.

» Korábbi cikkek