HAMLET

Musca Szabolcs

EURORÉGIÓS TESZT 2.

Második blokk: bábok, árnyak, mozgáselemek

[2009. May. 29.]

Az előadások illusztratívak, dekoratívak, közhelyesek. Persze vannak kivételek is.

Divat és jelmez, színház és/vagy kifutó, hazai versus külföldi divat irányzatok; csak három téma abból az izgalmas beszélgetésből, amelynek során Oláh Gyárfás divattervező és Kiss Julcsi jelmeztervező bemutatta kollekciójának néhány darabját. Kiss Julcsi, a TESZT-en is játszott Prométheusz jelmeztervezője a produkcióhoz készített jelmezeket állította ki a színház előterében. Oláh Gyárfás, a Rozalb de Mura divatház vezetője pedig néhány általa tervezett ruhadarabot bocsátott árusításra. A különleges ruhaköltemények, nem mindennapi áruk ellenére gazdára találtak.

Oláh Gyárfás és Kiss Julcsi (Fotó: Nagy József)

Divat után előadásmustra

Talán szándékos, talán nem, de többé-kevésbé tematikus tömbökbe rendeződnek az elmúlt napok előadásai. Míg kedden mindkét műsorra tűzött előadás mozgásszínházi elemekkel dolgozott, addig szerda a báb- és árnyjáték napja volt, köztük a temesvári Csíky Gergely Színház két produkciója: a Carmen Mărginean rendezte Jancsi és Juliska, az Amor omnia címre keresztelt árnyjáték (Peter Pashov és Zheni Pashova rendezése), valamint a bolgár Atelie 313 egyszemélyes bábelőadása November vége címmel. Kilóg a napok szerinti tematikus blokkból az aradi Decalog és a temesvári Puha pihe.

#i#Decalog#/i#

Az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház előadása önmaga számára is föl kellett volna állítson egy szakmai „tízparancsolatot”, hiszen a step- és pantomim előadásként hírdetett Decalog című produkciójuk a szakmai színvonal minimumát mutatta. Laurian Oniga rendezése mind a tíz Ószövetségi parancsolathoz mai élethelyzetet társít, a lehető leggiccsesebb formában hangsúlyozva „rohanó világunk” életterét. A gyereküket a nagyvárosi tömegben telefonon kereső öreg szülők jelenete csak egy a kizárólag közhelyekből álló jelenetsorból. Sajnos sem a step sem pedig a pantomimes elemek nem emelik ki a produkciót a közhelyes megoldások sorozatából: a színészek step-tánca és pantomimes eszköztára is egyformán silány.

#i#Amor omnia#/i#

Hasonló szakmai színvonalon mozog a házigazda színház Amor omnia című előadása is. Peter Pashov és Zheni Pashova, bolgár rendezőpáros árnyjátéka a szerelem témáját járja körül tucatnyi közhelyes képet állítva színpadra. Sajnos technikailag sem nevezhetjük a produkciót forradalmi jellegűnek, a színésznek gyakorlatilag a (kép)beállás lehetőségére korlátozódik a mozgástere. A látvány precíz, ám illusztratív. Talán egyetlen jelenet kivétel: Vass Richárd és Szilágyi Ágota házastársi konfliktusokat felvonultató jelenete, mindkettőjüknek sikerült megtalálni a figurák

közhelymentes komikumát.

Az illusztratív megoldásokról szólva, a temesvári magyar társulat frissen bemutatott Prométheusz mozgásszínházi előadása is megragad egyfajta dekoratív szinten. A Katona Gábor rendező-koreográfus által létrehozott mozgásszínházi előadásnak legkissebb baja a szöveghasználat (André Gide és Kafka szövegek). A hangsúly ugyanis a mozgáselemeken lenne, azok viszont nem kifejeznek érzéseket, sokkal inkább csak formaként működnek, illusztrálván az egzisztencialista történetet.

#i#Prométheusz#/i# (Fotó: Nagy József)

Hasonlóképpen a Kiss Julcsi által tervezett jelmezek, amelyek látványként nagyon izgalmasak, ám csak a Sas (Szilágyi Ágota) esetében funkcionális. Utóbbi figura sötétszürke jelmeze megidézi a madárszárnyakat, de kellőképpen stilizált ahhoz, hogy Gide szövegének szimbolikusságát is kiemelje. A többi szereplő esetében, (például a három színészre osztott Prométheusz) sajnos nem jellemzi a figurákat, megmarad a dekor szintjén.

Mozgáselemekből, improvizált mini-jelenetekből, Domonkos István több novellájából összeollózott szövegekből áll össze az Újvidéki Színművészeti Akadémia és az Újvidéki Színház közös produkciója, a Tavasz. Táborosi Margaréta rendezése végig maximális „hőfokon” játszatja a színészeket, ami néhol – az állandó fokozás miatt –

„kiégett” jelenetekhez vezet.

Átlagban viszont egységes előadást láthattunk, találékony színészi játékkal, rengeteg humorral, kicsattanó életerővel.

Két bábelőadás zárta a szerdai TESZT programot. Elsőként a temesvári bábosok marionett előadása a Jancsi és Juliska volt látható, mely sajnos sok fesztiválozó számára mélypontot jelentett. Mind dramaturgiailag, mind bábmozgatás és díszlethasználat szempontjából nézhetetlen produkcióról beszélhetünk. A marionettek röpködnek, gesztusaik követhetetlenek, mozgatóik leginkább lóbálják őket. A történetvezetés is hasonlóan „alakul”: nem tudjuk meg, hogyan szabadul ki Jancsi a boszorka ketrecéből, vagy, hogyan kerülnek törpék és röpködő tündér a gyerekelőadásba, mint ahogyan arra sem kapunk választ, hogy miért énekelnek a szereplők minden jelenet végén (zene: Cári Tibor). A körhinta formájú játéktér két hengerének mozgatása ugyancsak nehézségeket okoz a játszóknak.

#i#Jancsi és Juliska#/i#

Ellentétben a temesvári bábelőadással, a bulgár Atelie 313 izgalmas, báb és mozgatójának kapcsolatára építő előadást hozott a TESZTre. Rumen Gavanozov folyamatosan kapcsolatban van kifejező arcú bábjával: nemcsak játszatja az öreg figurát, hanem vitázik vele, beszél hozzá, tehát élő kapcsolatot létesít vele. Az előadás sajnos egy idő után kifullad és ezen már nem változtat az amúgy emlékezetes harsonás jelenet sem. Rumen Gavanozov bábjával hozza játékba az arany színű tárgyat, mintegy utolsó, poétikus próbálkozásként a végeérhetetlen alvás előtt...

Rumen Gavanozov bábja (#i#Novrember#/i#)

kapcsolódó írások

EURORÉGIÓS TESZT 1.

» Korábbi cikkek