Hegyi Réka
REFLEXIÓK 6.
Laura Sintija Černiauskaité: Lucia korcsolyázik
[2009. Mar. 24.]
REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé
Pár négyzetméteres műjég, hangosbemondón hadaró pojáca, két korcsolyázó lány... Hogy lesz ebből előadás? [fesztiválnapló]
A színpadra épített nézőtéren foglalunk helyet. Nem is emlékszem, hogy valaha lett volna alkalmam ilyen közelről látni a Tamási Áron Színház és az Andrei Mureşanu Színház közös játékterét, a Nagyszínpadot. Kicsinek tűnik, legalábbis a kolozsvárihoz és a marosvásárhelyihez képest.
Díszlet alig van. Cristina Milea tervező a fekete deszkára helyezett fehér műjéggel hangsúlyozza a központi játékteret: a jég akár szőnyeg, akár bevásárlóközponti padlócsempe is lehet. Jobboldalt egy fekete ágy, mögötte egy sárga dobozos, régi tévékészülék. Baloldalt, hátul egy kis fülke, fekete függönnyel.
© Henning János
Mikor „játszik”, látható az oldalára mázolt állapotos nőalak és a hátsó oldalát záró polc, a rajta sorakozó, különféle méretű és színű befőttes üvegekkel. A színpad körül, fent húzódó járatot is kihasználják: ez az Anya (Elena Popa) felségterülete: mosdója, hálószobájaja, konyhája helyezkedik el ezen a szinten.
© Henning János
Bár a kortárs litván szerző darabját nem ismerem, feltételezem, hogy Radu Afrim rendező, szokásához híven,
alaposan átdolgozza a szöveget,
hogy közelebb hozza ahhoz a csapathoz, aki előadja. Például a korcsolyapálya mindenese, a kölcsönző tulajdonosa és a jó hangulatért felelős hangosbemondó kezelője (Sebastian Marina) tapsrend alatt bemutatja fiatal színészekből álló sepsiszentgyörgyi román társulatot.
© Henning János
Ekkor derül ki, hogy a Luciát játszó színésznő (Claudia Ardelean) nagyon szereti a cseresznyét, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a cseresznyeevésről szóló monológja nem megírt szöveg, hanem saját emlékek, személyes élmény, ami bekerül az előadás szövetébe. De ezek talán lényegtelen részletek. Tény, hogy nagyszerű színészeket láthattunk, nekik köszönhető hogy kacagtunk és kicsit könnyeztünk is.
Laura Sintija Černiauskaité darabja – legalábbis a tegnap látott előadásban – töredékekből, monológokból áll össze. Párbeszédhelyzet szinte nincs. A kommunikáció legjobb esetben arra szorítkozik, hogy
a monologizáló szereplőt éppen hallgatja egy másik szereplő.
Keserű, kiüresedett sorsok rajzolódnak ki ekként: az Apa (Florin Vidamski) ágybanfekvő, maga alá vizelő beteg, aki tehetségkutató versenyekre nevez be amerikai country dalával, csak hogy feleségének kedveskedjen, akinek bölcsen elnézi félrelépéseit is.
© Henning János
Fia, a gyermek Felix (Andrei Roca) lázadozik nyugalma ellen, és tüntetően elítéli anyját, amiért más férfival is van kapcsolata. A felnőtt Felix (Daniel Rizea) csupa frusztráció, megpróbál mindent jól csinálni, házassága mégis holtvágányra csúszik, mert Lucia unja és úgy érzi, szerelmes a korcsolyapálya pojácájába.
Lucia, bár nem szeret korcsolyázni, elmegy a jégpályára, hogy a kölcsönző tulajdonosa láthassa. Bár nem ismerik egymást, ennyi is elég a boldogságához... A tulajdonos élettársa, Tamara (Fatma Mohamed)
a legkülönlegesebb figura.
Egész megjelenése groteszk: fekete szörme mellénye púpot takar, karja, lába mezítlen, lábán jópár számmal nagyobb férficipőt visel, feje hatalmas fehér csipkepólyába burkolva.
© Henning János
A pilótának készülő, gyermekkorában a halastó korcsolya-csillagának számító élettársáról tőle tudunk meg részleteket – a csíkos nadrágba, flitteres kígyóvonallal díszített fehér ingbe bújtatott, két fülkarikával ékesített, egész megjelenésében cirkuszi bohócra emlékeztető kölcsönzős nem mond monológot. Tamarával gyermekük is van, de a kis pólyás csomag mintha teher lenne az anya számára, hajlamos megfeledkezni róla. Az előadás utolsó előtti jelenetében Felix és Lucia kibékülnek,
örök unalmat esküsznek egymásnak.
Majd, hogy minden feszültség feloldódjon, a gyermek Felix és a felnőtt Felix a tengerpartra látogat az Anyával, aki elmeséli szerelme történetét. Az Apa is ott van, a tengerzúgást biztosítja a hangosbemondón...
© Henning János
Szenvedélyük tenger fölött elterülő fehér fényből táplálkozott, de elcsitult, és mire az Apa beteg lett, már csak egy-egy sikoly maradt belőle, ami a pajtába űzte a kétségbeesett Anyát. A házasságtörés csak a test vágyait elégítette ki, az Anya soha senki mást nem szeretett. Az idő és a kor minden vétket feledtetett, a gyermek is felnőtt, megbocsájtott, és az Anya is belenyugodott sorsába. Vége.
Hírek
- » Sepsiszentgyörgyön ünnepi előadás a boldogságkeresésről
- » Ács Alajosra emlékezik a szatmári Harag György Társulat
- » Diótörő karácsonykor a Magyar Operában: gyerekeknek a belépés díjtalan
- » Kolozsvári összefogás: 200 gyerek kap színházjegyet ajándékba
- » A 2012-es évet záró zenés szuperprodukciójára készül a Tompa Miklós Társulat
Cikkek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.