HAMLET

S.K.R

SZÍNÉSZANKÉT

Sweet dreams

[2006. Aug. 17.]

Villamosvezetők, horgászok, pilóták vagy TIR-kocsi vezetők szerettek volna lenni: színész lett belőlük.

A “Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?” kérdés a kezdeti döbbenet után szinte minden megkérdezettet megnevettetett. Azután már csak arról kellett megyőzni őket, hogy ez valóban fontos téma, és már jöttek is a válaszok.

Balázs Attila (Temesvári Csiky Gergely Színház)
Mint minden rendes fiúgyerek, pilóta és mozdonyvezető, de soha nem akartam focista lenni. Tizennyolc éves koromban rájöttem, hogy semmihez sem értek, így lettem színész. És így jött össze a pilótás álmom is, hiszen az első szerepem a Kis Herceg volt.

Bogdán Zsolt (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Nem tudom, süldőcske koromban állatorvos. Az biztos, hogy semmiképp sem színész.

Dálnoky Csilla (Csíki Játékszín)
A színészkedés visszatérő gyerekkori álmom volt, de a villamosvezetés is nagyon vonzott. Váradi gyermekként sokszor belestem a villamosvezető kuckójába, és nagyon élveztem, ahogyan tekergette a karokat.

Czintos József (Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata)
Muzsikus akartam lenni, hegedűművész. Volt otthon egy hegedűnk, azt gyötörtem. Később, mikor már a művészeti iskolába jártam, egyik nyáron három hónap alatt tíz centit nőttem, úgyhogy átraktak nagybőgősnek, de azt már nem szerettem annyira, úgyhogy néha belógtam a Marosvásárhelyi Székely Színház próbáira a Kultúrpalotába, és nagyon tetszett az egész.

Egyébként soha nem akartam karddal az oldalán villogó tűzoltó lenni, inkább vonzott a bűvészkedés, a cirkusz világa. A box is csak úgy izgatott, mint szereplés, főleg miután az első pofont megkaptam.

Csiky Ibolya (Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata )
Kiskorom óta színésznő szerettem volna lenni, annak ellenére, hogy elég kövér gyerek voltam. Édesanyám nagyon sokszor vitt színházba Kolozsvárott, és megfertőzött a színház álomvilága. Úgy gondoltam, ha én oda belépek, átváltozom gyönyörű szőke, kék szemű, magas nővé.

Ferenczi Gyöngyi (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)
Sok minden szerettem volna lenni: utcaseprő, tanítónő. Amikor gyerekként játszottunk a barátaimmal, akkor mindig én voltam a tanítónő. Marosvásárhelyen Köteles utcai gyerekként szinte minden előadást végignéztem, és talán ez mozdított el a színészet felé.

Giacomello Roberto (Csíki Játékszín)
Földrajz-idegennyelv. Imádtam a földrajzot. Azelőtt meg TIR-kocsi vezető, mert akkoriban nem lehetett külföldre járni, és irigyeltem, hogy ezek csak úgy utazgatnak. Aztán rájöttem, hogy én ezt a vezetéses dolgot nem bírnám csinálni. Volt még az erdész, mert annak ott van a természet meg a szabadság. A színház az mindig ott volt a háttérben, de csak nagyon lassan szilárdult meg.

Kató Emőke (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Énekelni szerettem, és azt akartam, hogy legyen egy együttesem.

Lőrincz Ágnes (Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata)
Én táncos szerettem volna lenni, édesapám hegedűművészt szeretett volna belőlem faragni. A színészetet akkor választottam, amikor eldöntöttem, hogy nem iratkozom be a konzervatóriumba.

László Kata (Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház)
Akrobata, balettáncosnő, egyszerűen izgatott az emberi test kifejezőképessége. Az, hogy színész legyek, csak később erősödött meg bennem, de szinte elkerülhetetlen volt, hiszen édasapám is színész, és a nővérem is az.

Szélyes Ferenc (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata)
Horgász szerettem volna lenni, imádtam horgászni.

Szűcs Gellért (Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház)
Pici koromban anyukám a falusi színjátszókörben szerepelt, amelyet a tanító vezetett, és én ott ugrabugráltam körülötte. Ez olyan rég volt, hogy csak anyukám emlékszik rá, én csak onnan tudom, hogy elmesélte. Később jött egy teljesen blank korszak, amikor nem tudom, mi akartam lenni. Nyolcadikos koromban az osztályfőnököm körkérdésére azt válaszoltam, hogy pedagógus szeretnék lenni, ami nagyon tetszett neki, csak amikor rákérdezett arra, hogy miért, akkor azt válaszoltam, hogy "miért ne?" – és ez, gondolom, már nem tetszett neki annyira, mert kidobott az óráról. Később mégis pedagógus lett belőlem. Pedagógusjelöltként az iskola színjátszó csoportjába jártam, viszont úgy gondoltam nem vagyok eléggé felkészült ahhoz, hogy bejussak a színire. Már ovóbácsiként olvastam az újságban, hogy Kolozsváron nem teltek be a helyek, és gondoltam, “miért ne?” alapon megpróbálom.

Tamás Boglár (Figura Stúdió, Gyergyószentmiklós)
Nálam szakaszok voltak, előbb énekesnő szerettem volna lenni, utána egyszerű munkás, majd ismét énekesnő vagy színésznő. Az egyszerű munkás azért tetszett, mert a szomszéd néninknek egyszerű munkásként mindig sikerült délután háromra hazaérni, míg anyukámnak nem.

Váta Loránd (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)
Mindig színész akartam lenni.

» Korábbi cikkek