szerkeszti: 
Csép Zoltán
Shakespeare-i kavalkád?
Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-25
Ha nem közismert Shakespeare-műről van szó, mindig kérdéses, hogy mennyire érti meg a néző a történetet. Ha királydrámáról van szó, ez még inkább fokozza a helyzetet, hiszen szembe kell nézni a középkori angol történelem kuszaságával is. A szatmárnémeti színház Harag György Társulata Shakespeare IV. Henrik című darabját Falstaff címmel játssza, ami elvileg azt jelentené, hogy a címszereplőt emeli az előadás központi figurájává. A szerepösszevonásokat használó előadásban a történet szempontjából nem derül ki, hogy tulajdonképpen ki is a főszereplő: Falstaff, IV. Henrik király avagy Harry herceg.
Az előadás hangulatát alapvetően Dobre-Kóthay Judit jól megkomponált, plasztikus, mai világot ábrázoló díszlete határozza meg, amit a színészi játék nem tud életre kelteni. A nagy térben a mozgás eléggé statikus, inkább a szöveget próbálja alátámasztani. Kivételt képez a kar, amely mozgásszínházi elemeivel határozottan e tér szülötte, bár jelenléte nem mindig egyértelmű. A kar a mindenkori tömeget jeleníti meg és bizonyos jelenetek között átkötő szerepe is van, így emlékeztet a görög tragédiák karára. Funkcionalitása legjobban a végső csatajelenetben érzékelhető, mert sikerül elkerülni a már megszokott kardos-kiabálós harcjelenteket, amelyek a mai néző számára kevésbé hihetőek.
Kár, hogy a szépen körvonalazott képi környezet, a kar élettere és a színészi játék nem vagy alig találkozik, megfosztva így a nézőket egy egységes világ megismerésének lehetőségétől.
(teatrológia szak, II. évfolyam, Marosvásárhely)
