HAMLET

Bartha Réka

Pontot tenni az ingatag i-re

Kétszemélyes himnusz Kolozsváron

Erdélyi Riport, V. évfolyam 42. szám, 2006-10-19

Az emberi kommunikáció ellehetetlenedésének hatásos – lírai és egyben drámai – megfogalmazása az a dráma, amely nemrégiben került színre a kolozsvári magyar társulat előadásában. A Horváth Andor által fordított Egy Igenért vagy egy Nemért kétszemélyes „himnusz” a kiejtett szó – mélyrétegeiből előbányászott és közszemlére helyezett – jelentéseiről. Ezek hozzák létre a dráma konfliktusát.
Az előadás tulajdonképpen egy barátság „válóperét” mutatja be. Egy-egy mozzanatában hétköznapi önmagunkra is vethetünk egy röpke pillantást.

A főként prózája révén ismert francia írónő, Nathalie Sarraute két pereskedő szereplőjét egyszerűen csak H1-nek és H2-nek nevezi. Azt jelzi ezáltal, hogy a szavak, hangsúlyok értelmezésének két homlokegyenest eltérő módját választó figura egy-egy embertípus megtestesítője, s így nem helyezhető egyetlen személynév korlátai közé.

H1 és H2 azért találkozik egymással – hosszú idő után –, hogy szakítson, pontot tegyen baráti kapcsolatának végére. Legalábbis ezért hívja találkára H2 H1-et. A színpadon egy öltönyös, lódenkabátos és kalapos, valamint egy szvetteres, lezserül öltözött egyént látunk. Eme utóbbi fényképezi az U alakú fehér sávra elhelyezett székekből álló, egyébként csupasz színpad különböző szögleteit. Látszólag alig figyel a társára. Az öltönyös tekintete a fotók készítőjére szegeződik: értetlenül áll, szinte mozdulatlan, a találkozás okát firtatja. Számunkra is talány kettejük titokzatos dialógusának tétje. Már-már elveszítjük a beszélgetés fonalát, amikor H2 kiböki: egy múltbeli beszélgetésben elrejtett hangsúly, két szó közti szünet miatt végérvényesen megszakítaná kapcsolatát régi barátjával. Ezért engedélyért is folyamodott már az esküdtekből álló illetékes szervhez, felsőbb hatósághoz, amely viszont elutasította a kérelmét. Enyhén orwelli a hangulat: két ember magánügyét egy idegen instancia elé viszi, és ezzel mintegy a társadalmi összetűzés szintjére emeli intimnek, bensőségesnek tekinthető problémáját. H2 ugyanis a nézőtérről szólít be egy házaspárt, hogy ítéletet mondjon az ügyben. A próbálkozás csődöt mond.

Egyre világosabbá válik viszont, hogy a két pereskedő nemcsak két különböző nyelvet beszél, s ezért nem érti egymást, de az öltözetükben is jelzett életmódbeli különbség is elválasztja őket. H2 barátján kéri számon, hogy lehetőséget adott a H1-stílusú életvitelnek. Elképtelenedő viszonyukban azonban – paradox módon – éppen az egymásnak feszülésük hoz létre tagadhatatlan cinkosságot, fonja közöttük szorosabbra az együvé tartozás szálait. Aztán fordul a kocka: H1 elkezdi beszélni H2 költői nüánszokkal tarkított nyelvét. Verlaine-t idézi, szembesíti barátját önnön fogalomhasználatával. Amaz pedig értetlenül nézi, ellenáll a provokációnak. Egy közös emlék felelevenítéséből megtudjuk: a konfliktus régi keletű. A jelenben viszont mindkét fél görcsösen a saját „egyetlen érvényes” életvitele mellett teszi le a voksot, miközben a másik választását elítéli: az egyik az ingatagot és a bizonytalant tartja otthonosnak, a másik az állandót és a szilárd alapokon nyugvót. És együtt vonják kétségbe azt, hogy e különbözőségeken túl is létezhet „tökéletes barátság” két ember között. Ezért válnak el végül.

Hatházi András (H1) és Dimény Áron (H2) játéka a két különböző jellem temperamentumbeli különbözőségét is érzékelteti. Nem könnyű feladat, ugyanis az előadás – drámai szövegéből adódó – erőteljes szóközpontúságával kell birokra kelniük a szerep megformálásakor. Az is nehezítő körülmény, hogy a szöveg erejének behódoló rendezői koncepció nagyrészt a színészekre bízza a helyzetek ábrázolását. Hatházi a visszafogottságból való kilépéseiben, Dimény az erőteljesebb mozzanatokat követő nyugalom pillanataiban brillírozik. No és kettejük alakítása egy kizárólag verbális konfrontációnak ígérkező alaphelyzetből kell hogy kilépjen a színpadi játék irányába.

Egy Igenért vagy egy Nemért

kapcsolódó írások

Nathalie Sarraute: Egy igenért vagy egy Nemért-je az évad első bemutatója Kolozsváron Szavak párbaja a sétatéri színpadon