HAMLET

Zsigmond Andrea

TESZTELTÜNK 1.

Környezeti hatásfok

[2010. May. 28.]

Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT)

Ebben a részben csak körözünk a TESZT fölött. Nem beszélünk a lényegről (feszt), ellenben a dolgok közepébe vágunk.

A helyzet az, hogy vidám itt a helyzet.

(Még ha szomorú is helyzetenként.)

Na, most ezt a kettőt mind egy szálig kifejtem.

(Alapokig hatoló felfejtésre ne várjatok. Úgy tudjátok ti is, ugye, hogy egy fesztivál nem alkalmas mélyenszántásra – nem mélyenszántásra alkalmas.)

Meglepetés a TESZT programjában 1. – fesztiválszekrény belülről, távlatban gitárossal, aki előadás előtt hangulatot teremt.

Ott tartottunk tehát, hogy jókedv-förgeteg (mely ma, a szabadkai előadások hatására csitult) söpri át nap nap után a TESZTet. Mert(-ek):

Távolról: a város

Szép. Az is szereti, aki először látja, az is, aki viszont-. Tágasság, Európa. (Igaz, hogy csak ötven méteres körben járkálunk, mert a szervezők túl jól teljesítettek, színház-szállás-étkezés majdnem egy helyen.) De: uő.-k terveznek egyik szellősebb TESZT-napra egy Temesvár-tour-t, a fesztiváltouristáknak. Felteszem: akkor is szépnek látszik majd a város. Miből gondolom? Kedden, a Mady-baby előadás alatt körbebuszoztuk. Fél szemmel a színésznőt figyeltük, féllel, negyeddel, nyolcaddal a várost.

A város is szereti látogatóit. Például a galambok: iszonyat barátságosak. (Oké, olyan is előfordul, hogy a központban napokig nem fordul elő melegvíz, de a szervezők találékonyságának és a mi rugalmasságunknak nincs határa.)

Vajon állandó lakóit is szereti Temesvár? Igen – válaszolják a kolozsvári zaklatott-füstös-zajos normalitáshoz képest nyugalmas utcák. Igen – válaszolja egyrészt a polgármesteri hivatal, aki bár itt-a-piros-hol-a-piros-ozott a fesztiválpénzzel, végül megadta a TESZTnek, ami jár. Nem – és itt most zárójelt nyitunk, mert jelen szövegben a hullámvölgyeket zárójel-be-zárjuk. (Nem – nem lehet örülni annak, hogy a városban a három magyar oktatást is nyújtó iskolából kettőben megszűnik ősztől a magyar tagozat. Egyetlen magyar iskola marad a 360.000-es városban! Egy csapásra. Alacsony gyereklétszám, új oktatási törvény – és voilà, magyarórák most, magyar olvasó- és nézőközönség jövőre, volt-nincs.

A német suli ugyanilyen helyzetben van, de nem szűnik meg. Értem, csak nem akarom érteni.

Ez volna szomorgásom fő oka – vö. jelen cikk első zárójele –, s ez nem is kevés. Nem tudom, mi a megoldás, de valaki illetékes hátha tudja. Én szóltam. Nem szóltam?!

(Idevágó részlet, hogy a közvilágítás európai ősbemutatójára emlékeztető óriási utcai üveglámpa sok nyelven közli a diadalmas tényt Temesvárról – magyarul nem. Valamint hogy Klapka tábornok szülőházáról ­– melyben most egy jobbos román párt székháza van – időnként leverik a márványtáblát. Tegnap csak a sarka volt letörve...)

A többi: lármás vígság

Haverok, Timisoreana, rock-and-roll. A szervezés gördülékeny, vendégfogadóink könnyed-vidámak – hogy mi áron, azt ők tudják. Mondjuk 1, ilyen társulattal könnyű: a színművészek önkéntesen (...) vállalnak a fesztiválon napi robotot. Mondjuk 2, ilyen „nagy”-teremmel könnyű: csak 120 nézőt kell fel(-be-)hajtani. (Első napokban zöld teremnek hívtuk, de Gáló – úgy is, mint Gálovits Zoltán, megfáradt ember – felvilágosított, hogy kék, kék, kék. A valamikori Fellner és Helmer-épületben ez a rész, ez a jobboldali rész, ez a mostani német-és-magyar-színház rész szálloda volt, benne e bálteremmel, ami akkor is vidáman kékellt. Most belekékell a Rosencrantz-ba, A tengeren nincsen sár-ba stb. Hát, nem tudom. Ők tudják...)

Meglepetés a TESZT programjában 2. – a temesvári Popa Şapka együttes koncertje, román fiatalokkal, nagyteremmel. 

Traian, a szerb büfés továbbra is hozza a formáját – vö. két évvel ezelőtti fesztiválbeszámolómmal. Azóta a románul mellett magyarul is beszél-get. Ex-djMarcel, jelenleg műszakos, Pecka, Ágota, Emília stb., jelenleg színész – néha Lopahin, Gertrúd-Ranyevszkaja, ill. mady-baby – esténként bulizható zenét tesznek, s a társaság veszi a lapot. Kihallszik az utcára a lágy és nem túl lágy muzsikaszó. Macsi szerint – szintén színész – ez náluk mindennapos (az, hogy kijöjjön a csendőrség, szerencsére csak néhanap van), az újvidékiekkel majdhogynem vetekednek. Mármint az mindennapos, hogy nagyobb szereposztású előadások után buliznak egy jóízűt. A szűk, ezért a márvány adta lehetőségekhez képest barátságos, ritmikus térben. – Értsd: lépcsős. Lásd: Craig. Lásd: színháztörténet, 20. sz. eleje. :D

A lépcső – vö. lent – idén két szélén gyertyákat visel. Esténként. Ezek hamuzók is, szükségállapotban. Az előcsarnokot vidám festmények és zenék dobják fel, de ez a mondat már a következő epizód, a TESZTeltünk 2. előzetese.

Büfé-party Upor Lászlóval, Maressel – a súgóval –, Emília művésznő fenekével, satöbbivel.

Ha a barátságosság mindenféle formáját elképzeltük – türelem, rózsa a teremben stb. –, s még azt is hozzápletykálom, hogy midőn először jártam itt, az igazgató, Balázs Attila első gyerekével találkoztam a lépcsőn, most, másodjára már a másodikkal, anyukája pocakjában, a rózsaszínű képre következzék egy fordulat, s vele szomorúság.

Zárlatként, zárójellel.

(A barátság nem minden. Hja. Még egy színházi találkozón se. Jön még bulira ború, illetve buli előtt búfelejtés. Mert egyes előadásokra inni kell, oké. Más előadásoknak viszont a hatására kell inni. Nem rájuk, ellenük. De miért? Miért nincs úgy kitalálva az egész, hogy ne kelljen? Miért, de tényleg, mi lenne, ha a találkozón csupa jó előadás menne? Jó, rendben, közepestől felfelé. Barátságos mérkőzés, de válogatottaké. Nem lenne jobb? Őszintén. Nem jobb lenne? Mindenkinek? Őszintén. Őszintén!

Jót s jól – mondta egyszer valaki. Akárki. Jól, de a jót. Nem volt igaza?)

Szereplők a képen:
1. Lőrincz Rita művésznő a temesvári színházból,
2. legyező Simon Judit újságíró táskájából.

A magyar és a német társulat egy falon. A magyarok jobbra, a németek balra rendeződnek.

(Fotók: Nagy Jocó)

kapcsolódó írások

A LÉPCSŐN A SŰRŰJÉBEN NYERS HÚS, SZAPPAN, PÁLINKA EURORÉGIÓS TESZT 1. EURORÉGIÓS TESZT 2. EURORÉGIÓS TESZT 3.

» Korábbi cikkek