HAMLET

Hegyi Réka

UTE-FESZT 11

Életem, terrorellenes kutyaéletem

[2008. Dec. 16.]

Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja

A La Abadía Színház a tavalyi Interferenciákon sok néző kedvence volt. Idén sem okoztak csalódást.

Bár teljesen más műfajú produkciót hoztak a 17. UTE Fesztiválra, a közönség ismét meggyőződhetett a madridi társulat profizmusáról. A tavalyi Me acordaré a todos vosotros piros, fényes táncparketten bemutatott etüdsorozat egy nagyszerű, derűs játék, a La paz perpetua (Az örök béke) pedig mindenféle szempontból komoly előadás: megírt darab, kortárs problémák, etikai-filozófiai eszmefuttatások. A piros ebben a kontextusban csak a nyers húst és az ártatlanok kiöntött vérét juttatja eszünkbe.

Jelenet a #i#La paz perpetua (Az örök béke)#/i# című előadásból

A történet elég bizarr: három kutya verseng egy nyakörvért. Nem akármilyen nyakörv – a K7-es különleges terrorellenes osztagba való felvételt jelenti. Bár nagyon különböző jellemű ebekről van szó, mindhárman tiszta szívükből áhítják az „állást”: a kitűnő szaglású, kukázók leszármazottja, cinikus Odín a jó fizetésért hajt; az izomagyú John-John több faj tudományosan kikísérletezett keveréke, különleges és drága kiképzésben részesült, ő csak és kizárólag csak erre a munkára lenne képes; a nagyon művelt, kitűnően érvelő Enmanuelnek talán egy kutyák számára kitalált bölcsészegyetemen lenne a helye, még akkor is ha fiatalkorában illegális küzdelmekben ölte kutyatársait, de ő az úton-útfélen robbantók ellen akar küzdeni, hogy megbosszulja legszeretettebb gazdáját.

A póráz két végén az eb, illetve az arctalan ember (a színésznő arcát rács takarta)

Nagyon komoly próbákkal kell szembenézniük a négylábú versenyzőknek. A versenyvizsga csak egynek sikerülhet, és a néző valóban nem tudja eldönteni, kinek vannak nagyobb esélyei, hiszen mindhárom kutyának sok a pozitív tulajdonsága, de mindháromnak van gyenge pontja is. Éppen ezért meglepő, hogy az ebekből és emberekből álló bizottság (vagy csak az intézet vezetője?) Enmanuelnek, a legkevésbé kutya-formájú versenyvizsgázónak ítélné meg az állást, ha kiállja az utolsó próbát is. A döntés (és a darab) ezen a pontoon egy kicsit homályos: mindhárom eb egyforma esélyekkel áll a próba tétel előtt, amelyben vallatni kellene egy gyanús alakot. Az ösztöneire hallgató Odín, illetve az iskolában tanultak alapján döntő John-John kész nekirontani az embernek. Enmanuel visszakozik, őt a főnökasszony buzdítja tettekre, mondván, hogy őt választanák, ha kész a gyanúsított “embertelen” vallatására, hiszen habozik, szíve és elméje vezérli tetteit, és éppen ilyen ebet szeretnének munkatársnak. Enmanuel élni hagyná az áldozatot, de döntését nem tartják tiszteletben. Ebtársai egyszerűen átharapják a gigáját, és ezzel a képpel véget is ér az előadás.

Ember embernek farkasa... izé, hogy is van ez, ha ebek kapnak hajba?

Mindenféle szempontból emberekkel azonosítható lények a szereplők. Még akkor is, ha nem vonható le nagyon egyértelmű konklúzió (bizonyára nem is ezt célozzák az alkotók), elég világos, hogy a világszerte vezető híranyagként futó terrorizmus és az ellene folytatott, többnyire elvont harc kényes etikai kérdésekhez vezethet, ezeket feszegeti az előadás. Emberi dolgok. Éppen ezért kissé fölösleges a kutyaságot oly nagyon erőltetni: a félkör alakú, magas falú, zárt (liftekkel megközelíthető), felülről ráccsal fedett cellát körülvevő tejüvegen keresztül áttetszik egy-egy eb árnyéka, a kutyát alakító színészek pedig egytől egyig műfogsort viselnek, hogy agyaraik látványosabbak legyenek.

Feszes, jó érzékkel másfél órásra szabott előadás a La paz perpetua, amelynek majdnem minden replikája elgondolkoztat, vagy egy-egy szusszanásnyi időre mosolyra fakaszt. A színészek játéka egyszerű, éppen ezért hatásos (állatokat alakítani mindig nagy kísértést jelent, hogy túlzó eszközökhöz folyamodjanak). A La Abadía idén sem okozott csalódást.

Az utcán nevelkedett Odín (José Luis Alcobendas) és a félszemú, féllábú, de legendás Casius (Fernando Sansegundo), a felvételiztető eb

John-John (Julio Cortázar), az izomagyú, gondolkodni és önállóan dönteni képtelen profi

Enmanuel (Israel Elejalde): látszólag a legbékésebb, de neki is vannak agyarai

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK - III/2. UTE-FESZT 1 UTE-FESZT 2 UTE-FESZT 3 UTE-FESZT 4 UTE-FESZT 5 UTE-FESZT 6 UTE-FESZT 7 UTE-FESZT 8 UTE-FESZT 9 UTE-FESZT 10

» Korábbi cikkek