HAMLET

Hegyi Réka

TÁNC.MOZDULAT.SZÍNHÁZ

nőInTime, Dance macabre és Dance a Playful Body

[2012. Sep. 14.]

IV. dance.movement.theater

A dance.movement.theater programja besűrűsödött: pénteken három előadás és egy koncert szerepelt a programban

Magyarország egyik legérdekesebb, sokoldalú előadóművésze Ágens, aki zenében és független produkciókban egyaránt elismert alkotó. Gyergyószentmiklóson bemutatott előadása, a nőInTime alapjául Faßbinder filmjének forgatókönyve szolgál: nőkről szól, egymáshoz fűződő kapcsolatukról, kegyetlenségükről, szenvedélyeikről, szeszélyeikről, féltékenységről, szomorúságról, sebezhetőségükről, magányról.

Egy intim, egzotiks elemeiben leginkább a gésák budoárjára emlékeztető térbe lépnek a nézők: minden fehér, mindenki fehér selyemköntösben. Egy széken csellista nő, egy puha, fehér takarón egy nő (Ágens) és egy fiú. A nő gátlástalanul szemez bárkivel, aki keresi tekintetét. Zavarbaejtő. Később kiderül róla, hogy ez az ő élettere: a fiú gyakorlatilag csak berendezési tárgy, nincs szerepe, csak világosítóként követi úrnője táncát egy vetítővel (a fehér kimonóra színes képek, egy arc körvonalai rajzolódnak ki).

A háttérben ott van egy idősebb hölgy, szolgáló és játszótárs, sminkje a japán kurtizánok babaarca. A nyugodt, kissé egyhangú, fehér-urallta légkörbe szinte berobban egy fekete bőrdzsekis, virágos szoknyás lány. A csellistával kezd párbeszédet, így derül ki róla, hogy hírdetésre jelentkezik. A jelenet humora abból adódik, hogy az érkezőről kiderül, nem ért a hangszerekhez, türelmetlen és kissé harsány.

Az úrnő: Ágens

Hamarosan elkezdődik kihallgatása és bár nem felel meg az elvárásoknak (a középkorú nő a művészetekről kérdezi) felveszik, egy egyelőre még bizonytalanul meghatározható munkakörbe. Fehér kimonót kap ő is, lemossa "világi" sminkjét és fehér, cseresznyejkas gésa-arcot fest magának. Az úrnő időközben saját kedvtelésére énekel és középkori japán metszetekről ismert pózokat vesz fel.

Az előadás csúcspontja a frissen érkezett kurtizán becserkészése. A lány ellenáll, belemegy a játékba, de mégsem tud kellő érzékenységgel és érzékiséggel reagálni az úrnő hódítási kísérletére. Nincs itthon ebben a világban, nem szereti a magnóról bejátszott opera-részletet (a Lakmé Virág duettje), rózsaszín e-bookjáról hallgatna zenét és csak gyermeteg módon bohóckodik egy magas kothurnuszon.

Elfajul a konfliktus, a lány kitör, vad táncot jár, az ő kimonójára is képeket vetít a fiú, s úgy tűnik, ezek agyában, lelkében rögzült lenyomatok: videoklippek villodzó fényei, gyors váltásai, szöges ellentétben az úrnő negédes gondolataival. Az összetűzés pedig végzetesnek bizonyul: nemcsak a lány tér vissza a külvilágba, hanem az idősebb hölgy is kitör az úrnő fogságából, a fiú és a csellista is követi. Utánuk pedig mindenki, a közönség is, taps nélkül: csak a magára hagyott, fájdalmába belefásuló nő marad ott a fehér takarón.

Jelenet a Dance macabre című előadásból

Témája miatt gótikus, de megközelítése miatt alapvetően vidám előadást mutatott be Gergye Krisztián Társulata és a Közép-Európa Táncszínház. A Dance macabre Alfred Schnittke, Liszt Ferenc és C. Saint-Saëns zenéjére és öt táncosra koreografált haláltáncok csokra. Mondanám, hogy színes, hiszen a halál témája sokféleképpen jelenik meg: csuklyás-kaszás figuraként, nő vagy férfi, végzetes nászból születő, pajzán (a kasza éle fallosszá alakul) vagy könyörtelen, kinevetjük vagy megrémülünk tőle. A táncokban is többféle motívumot ismerhetünk fel, például az argentin tangó vagy a néptáncok legényesének stilizált elemei. Az előadók félig meztelenek, stilizált ruházatuk fekete, tépett, rongyos.

Körtánc, haláltánc

A meztelenség viszont sokkol a következő előadásban, a Dance a Playful Bodyban. Téglás István (előadó) és Andreea Novac (rendező) négy éve hozta létre a produkciót. Mint mesélték, fontosnak tartják, hogy minden bemutató után beszélgessenek a közönséggel: Nem magyarázkodás ez, hanem párbeszéd, amelyben egyértelművé teszik alkotói meglátásukat például a testről. A közönségnek pedig szüksége van ezekre a találkozásokra, hiszen azon túl, hogy egy tökéletesen, minden izmában és porcikájában urallt testet szinte hangszerként lát "megszólalni", az őnfeltárulkozásnak olyan erőteljes pillanataival kell szembenéznie, amelyek a kényelmes kívülállást felszámolják. Ezen az sem könnyít, hogy a színész néha kikacsint, hogy humoros intermezzókat iktatnak a jelenetek közé (bábjelenet tenyérre és talpra) vagy az előadás vége felé felcsendül egy kevésbé ismert dal.

A harmadik nap programját Ágens és társai koncertje zárta: ismert, jazzesített dalok és egy népdal szerepelt a repertoárjukban.

kapcsolódó írások

TÁNC.MOZDULAT.SZÍNHÁZ TÁNC.MOZDULAT.SZÍNHÁZ

» Korábbi cikkek