HAMLET

Márton Imola

Ascher körül

fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 2. szám, 2007-12-02

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

Sok ember lázba jött, amikor kiderült, hogy a Katona József Színház itt lesz az Interferenciák feszten, és jön Ascher Tamás is. Egyesek azért örültek Aschernek, mert ha távolról is, de volt alkalmuk évtizedeken keresztül követni és szeretni a munkáit, a fiatalabbak, a diákok azért, mert szerencsések, és ott lehettek Kisvárdán, az Ascher vezette szakmai beszélgetéseken, megint másokra pusztán átragadt a többiek izgalma és várakozása.
A súlyos kíváncsiságot, amivel beültünk az Ivanovra, előadás közben felváltotta a lelkesedés. Ezzel feküdtünk le, és ébredéskor mi az első gondolat, ami eszünkbe jut? 11-től szakmai beszélgetés az Ivanovról. Taxizás, színházbüfé, és elkezdődik. A hallgatóság az alkotókkal és a moderátorokkal szemben ül, ami talán nem olyan szerencsés, jobb a körbenülés, hogy a színészek, akik alig kapnak szót, ne érezzék magukat olyan kínosan .
Tompa Gábor köszönti a résztvevőket, majd Visky András felvázol néhány gondolatot az előadásról. És útjára indul az első szakmai fórum, eszmecsere, ki minek nevezi. Kérdések, válaszok, értelmezések, felismerések, poénok hangzanak el. Egy fő szempont mindvégig visszatért: Ascher Ivanovja mint a rendszerváltás utáni értelmiség megrekedtségének drámája. A rendező kitalált egy teljesen új Ivanovot. A 60-as, 70-es és 80-as éveket felidéző előadás azt taglalja, hogy a lázadozás és a remény ellenére miért nem boldogok, miért nem boldogulnak a rendszerváltás után az emberek. Ascher szembeállítja a nagy vágyakat a jelen törpeségével. Érdekes analógiát is felemlített: Kolozsváron Ascher és társulata a Sport szállóban lakik. Belépve megdöbbentette az épület „bánatos nosztalgiát” árasztó, 70-es évekbeli design-ja. Ilyen hangulatok, és általános emberi, társadalmi viszonyok kifejezésére pedig, Ascher szerint, Csehov a legmegfelelőbb.

A szakmai beszélgetés után néhány percre elcsíptem Aschert, és rákérdeztem erre-arra, ami még érdekelt. Fura volt, hogy többen is kíváncsian körülállnak minket. Valaki leült a mellettünk lévő asztalhoz, és nagy szemekkel figyelte a rendező szavait.
M. I. Láttam, hogy megnézte a kolozsváriak Woyzeck-jét. Milyennek találta az előadást?
A. T. Nincsenek stílus-előítéleteim. Ez természetesen teljesen más stílusú előadás, mint amiket én csinálok. Sokkal inkább a mozgáson és az effektusokon alapszik, mintsem a történet folyamatos elmesélésén. De ha minőségi, erős színészi alakítások születnek egy előadásban, bármilyen színházi formát elfogadok. Nagy élmény volt az előadás, különösen Zsolt és Imola alakítása hatott rám.
M. I. Szívesen dolgozna együtt a kolozsvári társulattal?
A. T. A sepsiszentgyörgyi társulathoz évekkel ezelőtt meghívtak, nagyon kedvelem őket, csak eddig még nem sikerült eleget tennem a felkérésnek. A kolozsvári társulat is nagyon erős és szeretetre méltó, tele odaadó és izgalmas színészekkel. Boldogan jönnék ide is rendezni. Ez kizárólag idő és egyeztetés kérdése.
M. I. Jöhet egy kis Ivanov? Habár volt itt róla szó…
A. T. Bőven.
M. I. De sok minden nem volt kibeszélve. Például az, hogy Ivanovot rendezni komédiaként eléggé rizikós, noha Csehov darabjai késhegyen táncolnak a tragikum és komikum között. Miért döntött úgy, hogy az Ivanov komédia lesz?
A. T. Kevésbé rizikós Ivanovot rendezni komédiának, mint Sirályt vagy Cseresznyéskertet. Az Ivanov kétarcú darab. Vannak benne kifejezetten tragikus és kimondottan komikus jelenetek. A feladat az volt, hogy egybemossam ezt a két minőséget. A nagy drámai jeleneteknek a komikus arcát próbáltam megkeresni, a komikus jelenetekbe pedig egy cseppnyi tragikumot és kétségbeesést akartam csempészni. Így látom a világot, és szerintem Csehovot is csak így érdemes rendezni.
M. I. A másik fontos probléma Ivanov bűnössége. Enyhít a vétkén, hogy többször is kimondja magáról az ítéletet?
A. T. A darab első percétől kezdve, ahányszor mélyebb beszélgetésre kerül sor, Ivanov azonnal a saját bűnösségét említi. Ivanov magára veszi a bűnt mindazért, ami történt vele. Bűnösnek érzi magát a hitért, amit valaha érzett, az árulásért, amit a nőkkel és régi eszméivel szemben követett el. Bűnösnek érzi magát azért is, mert ezekről az eszmékről iróniával, letargiával és lemondással beszél. A saját gyarlóságával való szembenézés egy mód arra, hogy valahogyan el tudja viselni az életet.
M. I. Ön szerint nincs kész előadás. Meséljen a próbafolyamatokról és az előadások bemutató utáni alakulásáról.
A. T. Csak a színészek és a rendező odaadásától függ, hogy egy nagyjából elkészült produkció tovább fejlődik vagy elkezd romlani és leépülni a bemutató után. A színházban az az érdekes, hogy minden változtatható benne. Ahogy haladunk előre az időben, a színészek által egyre gazdagodhat és érlelődhet egy előadás. A Katona József Színházban különös felelősség és drukk egy premier, mivel az előadások ki vannak téve a kirakatba. Épp ezért úgy érzem, hogy a premier után szükség van arra, hogy továbbrendezzem az előadást. A mai magyar színházban nem csak én vagyok így ezzel, Schilling Árpádtól Pintér Béláig sokan újra- és újrapróbálják az előadásokat. A közönség reakcióit figyelembe véve újabb és újabb dolgokat kell belerakni az előadásba.
M. I. Az ön próbáin milyen arányban áll össze improvizációból, illetve pontos utasításokból egy figura?
A. T. Vegyes. Vannak helyzetek és jelenetek, amelyeket én világosan látok előre. Ilyenkor megkérem a színészeket, hogy pontosan azt játsszák, amit kérek. Vannak azonban helyzetek, amelyekről semmilyen elképzelésem nincs, azon kívül, hogy milyen hatást szeretnék elérni. Ilyenkor bátran improvizáltatom a színészeket. Az improvizáció aztán megszilárdul és pontossá válik, a pontosan lerögzített helyzeteket pedig később improvizációkkal lazítjuk. Itt a rendezőnek van kulcsszerepe abban, hogy egy előadás pontosságban és pillanatnyi ihletettségben is a cél felé vezessen.
M. I. Egy utolsó kérdés: milyennek tűnt Kolozsvár?
A. T. Nagyszerűen éreztem magam. Nem jártam itt már harminc éve, pedig nagyon szeretem ezt a várost. Ráadásul a nagypapámnak két testvére is Kolozsváron lakott, így fiatalon többször is jártam itt látogatóban. Látom, hogy mennyi minden fejlődött, bár a fejlődés nem mindig válik előnyére egy városnak. Bárhol otthon érzem magam, ahol igazi színház van. Így ebben a színházban, itteni barátaim körében is.

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK EURÓPAI ÍZEK II.