HAMLET

Kudella Magdolna

Botrány mindig várható

Beszélgetés Demeter Andrással, a Temesvári Állami Csiky Gergely Színház igazgatójával

Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-18

Sajátos színház a temesvári, egyszerre négy intézménynek ad otthont. Hogyan alakult ez ki?
Ez csupán egy épület, amely négy önálló entitásnak ad helyet. Ez azt jelenti, hogy van benne négy egymástól – adminisztratív, pénzügyi szempontból, illetve a fenntartókat tekintve –teljesen független intézmény. Van a román Opera, a Román Nemzeti Színház, és van egy magyar és egy német színház. A német és a magyar társulat egy egykori báltermen osztozik. Ez egy dobozszínház, ami másfél éve átépítés alatt áll, és nem tudjuk, mikor fejezzük be, sőt, azt sem tudjuk, hogy mikor kezdjük el, hiszen az első néhány lépést megtettük, kialakítottunk egy próbatermet és lebontottuk az egykori nézőteret, így létrejött egy rugalmas tér. De ez az átépítésnek csupán a „nulladik” lépése volt. Ezen túlmenően a magyar színháznak 1997 óta van egy önálló és csak a magyar színház által használt stúdiószínháza.

Milyen volt a 2003/2004-es évad?
Nagyon bonyolult évad volt, aminek története van. Ez az ötvenegyedik kőszínházi évadunk, ami azt jelenti, hogy 2003-ban volt ötven éves az intézményes létformában működő színházunk. A 2003/2004-es évadot a jubileumi előadás, a Hamlet határozta meg, amelyet tavaly májusban bemutattunk ugyan, de akkorra még nem teljesen készült el. Ezért az évad első komolyabb megmozdulása a Hamlet véglegesítése volt, így az előadás újjászületését szeptembertől számítjuk. Ennek az évadnak egyik nagyon fontos kitűzött célja az volt, hogy a Hamlet magyar nyelvű ősbemutatójának (ez Kolozsváron volt) 210 éves évfordulójára, november 22-re el tudjuk vinni ezt az egészen nagy testű, nehézkes előadást Budapestre. Emellett elkészült egy bábszínházi előadásunk is, a Ludas Matyi. 2001 óta van bábtagozatunk, amely tetemes mennyiségű előadást játszik az évadon belül, hálaistennek, hiszen egy szórványvidéken különleges fontossággal bír a nézőutánpótlás biztosítása. Utána megint nagy fába vágtuk a fejszénket, A kommunizmus története elmebetegeknek című produkcióba, amely Kisvárdán csak egy videovetítés formájában lesz jelen elsősorban a különleges játéktér igénye miatt. Ennek az előadásnak a születése nagy nehézségekbe ütközött, hiszen nem hogy a tervezett időpontra nem jött ki, hanem felborította a teljes évadot. Végül is január 31-én igazgatói utasításra született egy botrányosan egyedi előadás.

Igazgatói utasítás alatt értsük, hogy Te utasítottad a társulatot?
Igen, ez azt jelenti, hogy azt mondtam, hogy muszáj ezt közönség elé vinni. Azért mondom, hogy botrányos, mert az előadás olyannyira ősbemutatójává sikeredett a darabnak, hogy olyan dolgok történtek, amelyek úgy általában nem szoktak sem a román, sem a magyar színházakban történni.

Mondanál erre példát?
A rendező, a díszlettervező és az előadás főszereplője brechti elidegenítő effektusokkal próbálta a közönség tudtára hozni, hogy az előadás részükről nem készült el.

Jól értem, hogy ez improvizatív dolog volt?
Igen, azt akarták kifejezni, hogy nem értenek egyet az igazgatói kényszerrel. Végül is az alkotók, a rendező és a tervező által aláírt és elismert formában is megszületett az előadás március 9-ére. Ezek után állt helyre a színházi évad. Ez azt jelenti, hogy volt még két egyéni műsor, egy szóló előadás: a Csókacsevetelő; és a bábtagozatnak egy fiatal színésznővel közös munkája, a Szilágyi Domonkos verseiből összeállított Színek című előadás. Aztán következett Molière Amphitryonja. Majd áprilisban született meg a Café Molnár című előadásunk.

A Kisvárdán bemutatásra kerülő videofelvételen a Kommunizmus… végleges változata lesz látható?
Igen. Ez most már nem fog nagyokat változni, ezt játszani kell. Mindannyian tudjuk, hogy a színház – mindegy, hogy milyen eszközzel – föl kell, hogy hívja magára a figyelmet. Persze nem volt szándékunk, de a Kommunizmus körüli botrányok, ha úgy tetszik, egy offenzív reklámkampányként csengenek le a nézőkben. Teltházas előadásokban megy.

Akkor most nem kell botrányra számítanunk?
Ez a botrány még dagad.