HAMLET

Márton Imola

Ionescót játszani

Hatodik tudósítás (Kilencedik nap)

Ellenfény Online, 2009-03-28

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

Ma is sok vita folyik arról, hogy Ionescót hogyan kell játszani. Mindenki másképp gondolja és csinálja. Alexandru Dabija kigondolta, az Odeon Színház társulata megcsinálta: komolyan, karikírozva, olykor pedig bohózatszerűen.

Az előadás utáni közönségtalálkozón Karsai György kritikus a miértek, a hogyanok iránt érdeklődött. A színészek válaszai, noha hiányzott belőlük a konkrétum, az Öt egyfelvonásos szempontjából kielégítőek. Dabija azt mondta színészeinek „Gyertek, játsszunk együtt!". Az Odeon társulata pedig hihetetlen energiával, kedvvel és élvezettel tette ezt. „A válasz a kérdésekre maga az előadás." - mondják a színészek. És mi igazat is adunk nekik.

Az előadáshoz felhasznált öt Ionesco-szöveg egy-egy kísérletnek is tekinthető, hiszen ekkor még alakulóban volt az a sajátos ionescói nyelv és látásmód, amely később A kopasz énekesnőben, A leckében, A székekben stb. teljesült ki.

Az Öt egyfelvonásos alkotórészei (Ismeri őket?, Autószalon, A nátha, A hézag, Eladó leány) - noha a rendező egyértelműen elhatárolta őket egymástól - kerek előadássá forrtak össze. Külön-külön is élnek, de együtt erőteljesebb, összetettebb egészet alkotnak. Kibontakozik belőlük egy világkép, amely tömény iróniával fedi fel az emberi hibákat, az általános társadalmi problémákat. Ezt egyrészt a történetekkel és a figurák közti viszonyok árnyalásával, másrészt a nyelv zseniális használatával éri el az előadás.

A nyelvi játékok egy része a magyar feliratokban sajnos már nem érvényesül. A román és a magyar nyelv szerkezete közötti különbségek miatt bizonyos nyelvi furfangok elveszítik erejüket. Egyes nyelvi poénok lefordíthatatlansága ellenére a szituációk, a figurák, a történések nagyon mulatságosak. A szentgyörgyi nevetések sokfélék voltak: rövidek, hosszúak, határozottak, félénkek, őszinték, gúnyosak. Érdekes, hogy a nevetés általában rögtön a poén után, hirtelen és harsányan tört elő a nézők többségéből. Történt ez azért, mert az a színjátszás, amit az Odeon társulatától láthattunk, sokat örökölt Caragialetől.

A legegyértelműbb rokonságot (ahogyan a közönségtalálkozón Karsai György is hangsúlyozta) A hézagban fedezhettünk fel. Az érettségin elvágott akadémikus minitörténetének szerkezete közelebb állt a bohózathoz, mint az abszurdhoz. Poénjai is egyszerűbbeknek, zsigeribbeknek bizonyultak. A színészek ebben a részben lemondtak az előadás többi részében gyakorolt játékmódról. Itt komoly abszurd helyett bohózatot játszottak - néha enyhén teatrális gesztusokkal tarkítva a játékot. Ez nem baj. Ebben a részben nem.

A többi négy darabban visszafogott, csak nagyon enyhén karikírozó játékmódot láthattunk, és azt a komolyságot, amely nélkül Karsai György szerint nem lehet abszurdot játszani. A színészek játékának komolysága, minimalizmusa, őszintesége, pontossága és fantasztikus ereje tényleg odavarázsolta Ionescót a színpadra. Ami meg a vitákat illeti arról, hogy hogyan kell Ionescót játszani... Például úgy, ahogy az Odeon Színház társulata tette!

kapcsolódó írások

REFLEXIÓK 8.