HAMLET

Biró Réka

NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON

Harmadik hangulatjelentés az Eurorégiós Fesztiválról

[2012. May. 24.]

TESZT - Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó

Nagy cipő-problematika a TESZTen: van, aki sportosan, van aki lakkcipőben méltatlankodott a botrányos előadáson. [TESZT-napló]

Nekem is vannak ilyen-olyan gondjaim, de nagyjából kimerül abban, amit Jenkins kifogásolt a cipőkben. Gogónak is kicsi. Én nem vagyok pretenciós. Csak lehetne kissé szélesebb, vagy jobb tartású, a talpa se elég vastag, a nyelve meg egyfolytában feltűrődik a lábfejemre. Meg az anyaga. Na, és a fűző! Szerintem nem elég esztétikus. Néha kilóg belőle a lábam. Kilóg a lóláb. De lehet, hogy csak bal lábbal keltem. Lehet, hogy csak bal lábbal kelünk. Legyen mindenkinek bal lába!

Persze a Gézagyereknek nincsenek ilyen problémái. Mondjuk, van neki elég, más.

Mindig találhatunk valami kifogásolhatót egy cipőben, el is tudjuk képzelni, hogy miben lehetne más, hogy mi lenne, ha. Néha történik így a napokkal is. Elbambulunk azon, hogy mi lett volna, ha nem úgy történik, hanem valahogy másképp. A tegnap is egy ilyen nap volt. Ilyen cipős nap. Ádidászos.

A Gézagyerek

Ha a tegnapi nap nem egy tornacipő, hanem mondjuk egy lakkcipő lett volna, fordítsunk egyet a dolgokon: egész nap gyönyörűen sütött a nap. Mindenki korán és üdén ébredt. Nem rohant senki a színház fele, nem zilálta szét az idő a frissen mosott hajakat. Az egész nap békésen telt, egészen délutánig, amikor jött egy botrányos előadás.

A Szabadkai Népszínház A Gézagyerek előadása senkinek se okozott meglepetéseket, mindenki azt látta, amire számított. Legalább a térrel kezdhettek volna valamit, mondjuk, ha körbeültetik a nézőket, akkor mindjárt jobb lett volna, megspékelhették volna még egy-két érdekességgel, például lámpákkal, ami egymás után körbe pillog. Az lehetett volna a szalag, amit a Gézának figyelnie kell. A színészi játék is lehetett volna kidolgozottabb, van potenciál ezekben a karakterekben, humor és szánni való. Egyszer sem nevettünk, de nem is érzékenyültünk el, nem voltak csodálni való pillanatok.

Godot-ra várva

A Forte Társulat Godot-ra várva előadásának viszont sokkal átgondoltabb koncepciója volt. A szöveggel is nagyon praktikusan dolgoztak, hogy új, modernebb környezetbe tehessék át a drámát. A két főszereplő közötti párbeszéd változatosan pattogott. Szöveg és mozgás egybeforrt, s közben olyan gesztusokkal dolgoztak, melyek egyszer sem voltak elsőkörös megoldások. Az előadás nem csúszott át öncélúságba. A tér használata következetes volt, és illett a darab zártságához. Egyedül a díszlet vett vissza az előadásból.

Az előadások után a beígért beszélgetés a Peer Gynt alkotóival interaktívra és tartalmasra sikeredett. Mivel a nap eseményei mindenkiből kiszívták az energiát és a lakkcipők is szorították már a lábakat, ezért mindenki időben hazaért, nem történtek találkozások, és a ping-pongozó csapatok kacagása, zene és jóízű beszélgetés helyett csend volt, mély csend.

Fotók: Bíró Márton

kapcsolódó írások

NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (I.) NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (II.)

» Korábbi cikkek