hirdetés
szerkeszti: Hegyi Réka
partnereink

HAMLET

deszka & vászon

sztár
keresés    

* H. R.

HARAG GYÖRGY EMLÉKNAPOK III.

A dialógus jegyében: Beckett 100. évfordulójára

[2006. May. 7.]

A szombati és vasárnapi események: könyvbemutató, kerekasztal és persze előadások.

A könyvek

A kolozsvári Koinónia könyvkiadó két színházi kötetet készített el az évfordulós ünnepségsorozatra: George Banu Színházunk, a Cseresznyéskert című teatrológiai munkáját, valamint Mihai Măniuţiu Aktus és utánzás című esszékötetét.

George Banu sajnos nem lehetett jelen a könyvbemutatón, de levélben üdvözölte a szervezőket, és leírta, a magyar nyelvű kiadás árul el legtöbbet az esszésorozat önéletrajzi vonatkozásairól, ugyanis a kötet borítóján édesanyja egykori házának fényképe látható.

Ezt a házat nem Lopahinnak, hanem az államnak kellett átadni 1947-ben, de azért is kapcsolódik Csehov műveihez, mert a legtöbb darabban említett helyszín egy lábas ház. Talán éppen olyan, mint ami a borítón látható.

Visky András, a Koinónia könyvkiadó igazgatója a szombaton délelőtt bemutatott két könyv közötti „párbeszédekre” emlékeztetett: mindkettő egy-egy baráti beszélgetés eredményeként jelenhetett meg, mindkettőt Timotei Nădăşan tervezte. A Banu-kötet előszavát Anca Măniuţiu írta, férje, Mihai Măniuţiu rendező esszéihez viszont George Banu írt előszót.

„Mint fogadott gyermeket kell az ölemben tartsam ezt a könyvet, amíg róla beszélek. Ezt igértem George-nak” – mondta Anca Măniuţiu, aki néhány éve román nyelvre fordította Színházunk, a Cseresznyéskertet (a könyv 2000-ben jelent meg, az I. Harag György Emléknapok keretében is bemutatták). Elmondta mennyire örül, hogy a színház ünnepe a könyv ünnepe is egyben, majd Banu merészségéről beszélt, aki a francia kultúrában ismeretlen, „mozgó” álláspontot képvisel: a színházhoz, az irodalmi szöveghez és az élethez való viszonyulásunk állandó átalakulásáról beszél mély szövegeiben.

Banu több nyilatkozatában, a könyvbemutatón felolvasott levélben is „tökéletlennek” minősíti esszéit (szó szerint: impur, nem tiszta). Visky András válaszképp Pilinszky János megfogalmazására hivatkozott, aki Bob Wilson előadását, A süket pillantását elemezve bevezeti a tökéletes ügyetlenség fogalmát.

A Banu-könyv fordítója, Koros Fekete Sándor nem csupán színházelméleti írásként ajánlja az olvasóknak a kötetet, hanem az életre való reflektálásra és tovább-gondolásra késztető műként.

KOINONIA KONYVEK
Mihai Măniuţiu, Anca Măniuţiu, Visky András és Tompa Gábor a könyvbemutatón

Măniuţiu Mihai magyarul megjelenő könyvének alcíme: Esszé a színész művészetéről. Visky András szerint ezt a kötetet elsősorban kényelemből fordíttatták le, mert a kolozsvári színházi oktatásban kötelező bibliográfia, de a diákok nehezen birkóztak meg az elvont nyelvezetű munkával. A "dialógus jegyében" Visky azt reméli, a határokon túl is bibliográfia lesz a most már magyarul is olvasható színházi esszékötet.

A szerző, Mihai Măniuţiu bevallotta, hogy kissé elkényeztetve érezte magát az elmúlt napokban, ezért csak köszönetet mondott mindenkinek, aki lehetővé tette az Aktus és utánzás magyar nyelvű megjelenését és elismeréssel értékelte Zsigmond Andrea fordító munkáját, hiszen – mondta – voltak már ismerősei, akik román-román szótárt kértek tőle, hogy megértsék esszéit.

Zsigmond Andrea rövid hozzászólásában a kötet szerkezetére hívta fel a figyelemt és olvasóinak azt ajánlotta, hogy lehetőleg az elején kezdjék a könyv olvasását, hiszen a szövegekben átjárások vannak; az elején bevezetett fogalom többször megjelenhet, olyan helyeken, ahol nem érthető majd, ha nincs mögötte az első szövegkörnyezet.

Godot-ra várva
Jelenet a sepsiszentgyörgyi #i#Godot-ra várva#/i# előadásból: Váta Loránd, Tompa Gábor és Pálffy Tibor. (c) Hamlet.ro

Az előadások

Rendkívüli eseménynek számított a szombat esti előadás: a sepsiszentgyörgyi Godot-ra várva előadásban a Pozzo szerepét játszó Nemes Levente betegség miatt nem tudott fellépni. Szerepét az előadás rendezője, Tompa Gábor vette át, hogy az Emléknapok közönségének is be tudják mutatni Samuel Beckett klasszikus színművét.

Az előadás Kolozsváron is receptív közönségre talált: a Gogo-Didi párost alakító Pálffy Tibor - Váta Loránd labdáztak a lét értelmének, a boldogságnek, a hitnek, a barátságnak és egymásrautaltságnak kérdését feszegető replikákkal. Tompa Gábor, bár egy nap alatt nem sikerült szó szerint megtanulnia a szöveget, Pozzo szövegeit néhol precízebben hangsúlyozta, mint a szerep gazdája. A Luckyt alakító Péter Hilda teljesítményét pedig nyílt színi tapssal jutalmazták. (Ne feledjük: egy hónapja ezért a mellékszerepért ítélték oda neki az UNITER-díjat!)

A címben említett dialógushoz többféleképpen kapcsolódik a Tamási Áron Színház előadása: egyrészt a mai, Samuel Beckettnek szentelt kerekasztal-beszélgetésen többször utaltak a Tompa-előadás által felvetett problémákra és a Godot-ra várva szövegére, másrészt a ma este sorra kerülő Visky-darabban, a szintén Tompa által rendezett Tanítványok ban több szinten is utalás történik erre a darabra.

A Tanítványokban megjelenik a Beckett-hősök keménykalapja, a barátságról szóló homíliában pedig, melyet Visky András a 100 éve született szerzőnek dedikál, majdnem szó szerint hangzanak el Godot-beli replikák.

A szereplők üdvözülése, pontosabban megmenekülése is a Beckett által kínált megoldás szerint történik: ha egyik lator üdvözült, az 50 százalékos menekülési arányt jelent, a megfélemlített tanítványok is eszerint, jó barátokként, párosával néznek sorsuk elébe.

Harag György Emléknapok
Tompa Gábor a Théâtre Aujourd'hui Beckett-számával (c) Bíró István

A mai kerekasztal-beszélgetés újabb adalékokkal szolgált a Visky-Beckett „párbeszéd” kiteljesítéséhez: Tompa Gábor felszólalásában többször utalt arra, hogy Beckettet először amerikai bebörtönzöttek érthették meg – Visky hősei pedig maguk is be vannak zárva.

A Tompa Gábor irányításával zajló beszélgetés témája Beckett ritmikai szigora, a csend szerepe, a darabok zenei struktúrája és a fordítások problémája körül mozgott, ezt egészítette ki néhány érdekes életrajzi adalék: Visky András feltárása Kertész Imre, illetve Lucian Pintilie és az ír származású, Nobel-díjas író kapcsolatáról, valamint a Radio France 1952-ben készített műsorai a Godot-ra várva első franciaországi bemutatójáról.

Fotók: Lőrincz Ildikó, Sipos Zoltán, Bíró István


Megosztás |

» Korábbi cikkek


Adatbázisunk folyamatosan bővül, az adatok még nem tükrözik a teljes valóságot.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
Érvényes XHTML    Érvényes CSS    Töltsd le a Firefox-ot    Creative Commons License