HAMLET

Hegyi Réka

SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ

Egy este Törőcsik Marival

[2012. Mar. 26.]

REFLEX 2 – Nemzetközi Színházi Biennálé

Nánay István színházkritikus filmekről, színházról, meghatározó találkozásokról faggatta a magyar színjátszás nagyasszonyát a Reflexen.

Bár a Reflex Színházi Biennálé keretében előadások után a Gyárfás Jenő képtárban lehet találkozni az alkotókkal, a tegnap rendhagyó módon a Tamási Áron Színházban gyülekezett a közönség, hogy Törőcsik Marival találkozhasson.

A színésznő beszélgetőpartnere, Nánay István színházkritikus filmekből, színházi előadásokon és próbákon készült felvételek bejátszásával tette izgalmasabbá a párbeszédet. Így derülhetett ki, hogy a többszörösen díjazott színésznő utálja viszontlátni szerepeit, mert azokon utólag amúgy sem változtathat.

Bár nem szokása újra nézni régi szerepeit, Fábri Zoltán halála után Törőcsik Mari ismét megnézte a Körhintát fotók: Henning János

Rögtön az első bejátszás után, amelyben Major Tamással, mesterével együtt jelenik meg Maár Gyula Déryné hol van? című alkotásában, bevallotta: akkor még nem tudta, hogyan kell elmondani Júlia monológját, de sok évvel később, Vasziljev-vel folytatott munkái után, egy reggel arra ébredt vidéki házában, hogy most már talán el tudná mondani azokat a Shakespeare-monológokat is.

A vetítés kapcsán (Déryné szerepéért 1976-ban a legjobb színésznőnek járó díjjal jutalmazták Cannes-ban) a legrangosabb európai filmfesztivál egykori hangulatról is mesélt: mai szemmel tudományos konferenciának hatna, fogalmazott a színésznő, hiszen távolról sem volt olyan fontos a művészek bevonulása, pózolása. Az igazán nagy művészek, például Elizabeth Taylor, tudta, hogyan kell fél óra alatt megtenni egy pár méteres távolságot, hogy azalatt ünnepelhessék.

Nánay István és Törőcsik Mari

Kérdezésre sem volt szükség, Törőcsik Mari tovább fűzte a visszaemlékezést: a Körhinta című 1956-os Fábri Zoltán film is versenyben volt Cannes-ban, akkor volt először ott, de nem is nagyon tudott örülni a lehetőségnek, mert a forgatásért kapott pénzen két pár cipőre sem nagyon futotta. Egy későbbi alkalommal, amikor már sztárként tért vissza a fesztiválra, hiába kísérték testőrök, a közönség szinte letépte vörös köpenyét, ami csak azért ejtette kétségbe, mert még ki sem volt fizetve.

A Körhintából is láthattunk egy részletet, ennek kapcsán a művésznő arra emlékezett, hogy nem tudott sírni, többször újra kellett forgatni a jelenetet, aztán csak úgy sikerült könnyeket csalni a szemébe, hogy a rendező durván letolta, amiért sajtot zabál ahelyett, hogy a szerepre koncentrálna. A film sikerét is nemrég sikerült megfejtenie: hiteles volt a szerelem, ami nagyon ritka filmen, „felzengett”, és ehhez elég volt belenézni partnere, Soós Imre szemébe.

Színházi szerepei kapcsán elmondta, hogy nagy szerencséje volt, mert amikor a nemzetihez került, nem tudott semmit, de csupa nagyszerű színész vette körül. Első igazgatójára, Major Tamásra is szeretettel gondol, amiért bízott benne és bátorította („tehetséges, de nem tud semmit” – mondta róla). Sok jelentős találkozásáról mesélt, futólag vagy mint pályája meghatározó szereplőjéről, csak úgy röpködtek a levegőben a nagy nevek.

Sok szó esett Anatolj Vasziljevről, akiről nagy elismeréssel, barátsággal nyilatkozott a művésznő, hiszen sok fontos dolgot tanult tőle a színészetről (például azt, hogy a színpadon egy sóhajban ugyanannyi idegi energia van, mint egy sikolyban), de akiről azt is elmondta, hogy bizony sokszor kiabáltak egymással – megengedhették maguknak, mert szerették és tisztelték egymást. Legutóbbi közös munkájukról, a kaposvári Naphosszat a fákon című előadás próbafolyamatáról készült werkfilmből is láthattunk egy részletet, ami igazolja a fentieket. Törőcsik Mari úgy véli, hogy 2008-ban bekövetkezett súlyos állapotából (klinikai halál) azért térhetett vissza, mert családtagjain kívül Vasziljev is meglátogatta, és neki megígérte, hogy fognak még együtt dolgozni...

Teltház előtt zajlott a beszélgetés

Bár röviden, de Harag Györgyről is mesélt: azért tartotta nagyszerű rendezőnek, mert színésznek tanult, és ismerte a színpadi játék minden csínját-bínját.

Törőcsik Mari sok fiatal rendezővel, sok fiatal színészkollégával dolgozik együtt. Erről azt vallja, hogy csak azért vállal újabb meg újabb munkákat, mert kíváncsi, mit tanulhat még, mi újat tud még mutatni magából. És bár a munkát nem érzi fárasztónak, évente csak egy-egy szerepet vállal. A hosszú utazás Sepsiszentgyörgyre viszont megviselte, meg is volt fázva és jobb karját is fájlalta, ezért a tartalmas találkozónak is hamarább vége lett, mint ahogy azt a közönség szerette volna.

Törőcsik Mari búcsút int a sepsiszentgyörgyi közönségnek

kapcsolódó írások

SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ SZÍNHÁZI BIENNÁLÉ

» Korábbi cikkek