HAMLET

Sőregi Melinda

Örömök és apró gondok

Határon Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiválja, 1. tudósítás

KonTextus.hu, 2004-06-29

Megnyílt Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiválja. Mindig nagy várakozás előzi meg a határon túliak bemutatkozását, hiszen évek óta magas színvonalon működő műhelyek előadásait lehet itt látni. Kisvárda ilyenkor teljesen a fesztivál lázában ég: megtelnek a panziók, zsúfoltak a játszóhelyek, a legkisebb szegletben is színház van. Idén újdonság, hogy a Zsinagóga épületében is rendeznek előadást, illetve fából ácsoltak színházépületet a művelődési ház előtt, hogy szaporodjon a színpadok száma. Örvendetes hír, hogy két év múlva már egy modern, a legkényesebb igényeket is kielégítő színpad várja majd a társulatokat. Örök probléma Kisvárdán a helyszínek kérdése, hiszen a városban nincs állandóan működő színház, kizárólag a fesztivál idejére kellene profi színházi körülményeket teremteni. A szervezők maximálisan igyekeznek kielégíteni a szaporodó igényeket, és tompítani a hiányosságok miatti feszültséget. Nehéz helyzet. A másik örök probléma a szakma és a kisvárdai nézők viszonya: egyszerre kell kétfelé szakadni – beengedni a fizető nézőt, és helyet biztosítani a fesztivál számos szakmai résztvevőjének. Nehéz helyzet ez is.

Az apróbb-nagyobb problémák mellett és ellenére a színházi fesztivál mégis otthon van Kisvárdán: lehetetlen elképzelni máshol az eseményt. Kisvárda nagy erénye éppen az, hogy találkozóhely, színházi olvasztótégely erre a bő hétre. Évről évre bővül, gyarapodik, változik a fesztivál, főként a két művészeti tanácsadó, Darvay Nagy Adrienn és Szűcs Katalin Ágnes munkájának köszönhetően. Ők vezették be a válogatás intézményét is: a versenyprogramban csak olyan előadások szerepelhetnek, melyek kiállták az ő előzetes "próbájukat", de természetesen a versenyen kívül még számos más előadás megmutatkozhat. Idén először nem a versenyprogramban szerepelnek a főiskolás előadások, ami szintén igen szerencsés döntés.

Az előadások mellett szakmai programokat is kínál a fesztivál. Minden délelőtt 11-től az előző napi versenyelőadásokról folyik a beszélgetés – a zsűri részvételével. Ez az eszmecsere hivatalos formája, de persze nagy szerepe van a négyszemközti értékeléseknek, a sör melletti kibeszélésnek. Az egyik legizgalmasabb vita eddig Barabás Olga Fagyöngyszüret című előadásáról bontakozott ki. Nagy értetlenség az egyik oldalon, míg vállalkozó kedvű, lírai színháznézői álláspont a másikon. Az előadás zeneszerzője, Darvas Ferenc is megszólalt: a vers megzenésítésének problémájáról beszélt. Szándékosan vonult háttérbe a muzsikával, hogy a versek szövege jobban érvényesüljön. A leghasznosabbak mindig azok a találkozások, amikor az alkotó műhelymunkájáról lehet többet, mélyebbet megtudni. Hétfő délután Fodor Tamás beszélt bábos tapasztalatairól a jelen lévő erdélyi bábszínészeknek, Szigethy Gábor pedig egy hetes kurzust tart a commedia dell’arte fortélyairól a vállalkozó színészeknek.

Az idei "előadástermés" mintha erőteljesebben irányítaná a figyelmet az egyéni hangú színházi alkotóműhelyekre. A nyitóelőadás, Vidnyánszky Attila A szarvassá változott fiú című munkája színpadi költészetté formálja Juhász Ferenc versét. Szinte egy emberként dolgozik a társulat, amint megjelenítik a rendező érzéki vízióit. Hasonlóan erős csapat működik Újvidéken is: eddig a Chicago és a Pojáca című előadásaikat mutatták be, a Via Italiára később kerül sor. Bármennyire is különböző stílusú előadások ezek, mégis érezni, hogy a színészek itt egy nyelvet beszélnek. Sokan aggódnak a társulatért, hiszen Mezei Kinga, Szorcsik Kriszta és Nagypál Gábor elhagyja Újvidéket. Látva ezt a két előadást, a szereplő színészeket, maximális alázatukat: nincs ok a túlzott aggodalomra, a mag el van vetve, a jó irány adott, innen már nem lehet elrontani. Rendkívül gyümölcsöző a színház nyitottsága is.

Nagy öröm volt két fejlődő csapatot felfedezni. A fiatal székelyudvarhelyi társulat Sorin Militaru rendezésében játszotta a Sirályt. Nem problémamentes előadás, számos pontja tisztázatlan, túlteatralizált. A társulat életében azonban jelentős állomás: végre olyan munka született, amiben érvényesen mutatkozhat meg a fiatal csapat, és bizonyíthatja létjogosultságát. A szívós és következetes alkotómunka érződik a színészeken, a kérlelhetetlenség, hogy az életük árán is a maximumot hozzák. Hasonló szellemben működnek a gyergyószentmiklósiak is, akik Uray Péter rendezésében A malom című mozgásszínházi produkciót mutatták be. Rendkívül erőteljes, technikailag kifogástalan előadás. A szakmai beszélgetésen maga Uray emelte ki, hogy rendkívüli volt a gyergyói színészek akaratereje, munkabírása, amivel szinte a semmiből építették fel ezt az előadást.

A kétharmada még előttünk áll, következnek a sepsiszentgyörgyiek, kolozsváriak és az újvidékiek ismét: lesz itt még színház!

kapcsolódó írások

A cikk a KonTextus.hu oldalán VÁROD MÁR? Várdakeserű Várd-a-fotó