HAMLET

Sőregi Melinda

Kisvárdai napló - csütörtöktől vasárnapig

Kisvárda: Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja

KonTextus.hu, 0000-00-00

Megnyílt tizenötödszörre is a Határon Túli Magyar Színházak fesztiválja Kisvárdán. A szokásosnál is ünnepibbre sikeredett a megnyitó, hiszen maga a kulturális miniszter tisztelte meg az eseményt. Hiller István középre lőtte magát: finoman mennybe menesztette saját pártja kultúrpolitikáját, miközben beszédében ügyesen a nemzeti egységre is gondja volt. Ígért több pénzt és erkölcsi támogatást és rohant tovább.

Félreértés ne essék: a kisvárdai fesztivál nem a politikáról szól. Itt a színház a központi kérdés. Minden igyekezet akörül forog, miként lehetne még jobban, még színvonalasabban művelni ezt a szakmát. A szakmai és a tisztán színházi program egyaránt zsúfolt. A lelkiismeretes fesztivál-résztvevő lélegzethez is alig jut: napi három előadás a penzum és a délelőtti értékelő beszélgetések, ahol mindenki elmondhatja benyomásait, véleményét a látottakról. A légkör baráti és kollegiális, néha talán túlságosan is. Előfordul, hogy a morgolódások bennrekednek és csak a magánbeszélgetésekben törnek utat.

Nagy az érdeklődés a fesztivál iránt. Zsúfoltak a nézőterek, verekedni kell az ingyen osztogatott szakmai jegyekért is. A közönség java része nyilván szakmai, de a helyiek is feltűnnek az egyes helyszíneken. Megható látni, hogy Kisvárdán még esemény színházba menni. Az emberek kiöltöznek, a legjobb ruhájukat veszik elő egy-egy előadás kedvéért. Parfümök és szoknyafodrok orgiáját lehet ilyenkor megfigyelni. Egyszerű, poénra éhes közönség ez, ami erősen a szórakoztatás irányába befolyásolja a produkciókat is.

Három helyszínen játszanak a társulatok. Hangulatos a kisvárdai vár színpada, bár technikailag igen végesek a lehetőségei. Jobban felszerelt a művelődési ház nagyszínpada, de mégis messze elmarad egy „normális” kőszínház lehetőségeitől. Valódi stúdió-tér nincsen, így a vár vagy művelődési ház nagyszínpadán rendezik be a kisebb tereket. A felsorolásból is kitűnik, hogy egyik helyszín sem ideális. A társulatok minduntalan kompromisszumokra kényszerülnek, és állandóan szabadkozniuk kell a feltételek miatt. Előadások mehetnek rá a nem megfelelő díszletbeépítésre vagy a rossz világításra, hangosításra. A probléma évek óta adott, de a változás egyelőre késik.

Színházi műhelyek a Vajdaságban

Az első néhány napon mutatkoztak be a vajdasági társulatok. Az újvidéki színház Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című regényének adaptációját mutatta be L’Uboslav Majera rendezésében. Majeráról érdemes tudni, hogy Szerbiában született ugyan, de szlovák nemzetiségű, a szlovák kultúrkörhöz tartozik. Sokáig dolgozott Pozsonyban is. Munkáját amatőrként kezdte: nagyon sikeres diákszínjátszó társulatot vezetett Zentán. Ebből a csapatból indult a mai újvidéki színház magját alkotó fiatal társaság is, akik az utóbbi években a magyar színházi élet legígéretesebb előadásait jegyzik. Elég, ha Mezei Kinga két rendezésére, a Szelídítésekre és a Pác-ra utalunk. A McCoy-regény színre vitele nem reveláció. Tisztességes munkája egy tehetséges társulatnak. Akkor a legérdekesebb, amikor az együttes ereje mutatkozik meg. Például a táncversenyt kísérő derbi tánc-jellegű koreográfiája emlékezetes. Fontos kiemelni még Szorcsik Kriszta és Balázs Áron pontos alakításait.

Szintén félsiker a szabadkai színház Danilo Kis-adaptációja, melyet Szloboda Tibor rendezett. Nehéz egy irodalmian filozofikus szöveget színpadon érvényesen megjeleníteni. Problémák és kérdések egész halmazát veti fel az előadás és egy szintén nagyon jó formában lévő, alkotásra vágyó csapatot mutat. Láthattunk a szabadkaiaktól még egy adaptációt Agota Kristóf Trilógia című regényéből. A Nem fáj! vitathatatlanul a fesztivál egyik kiemelkedő előadása. Keresetlen egyszerűségű színházi nyelve és megindító őszintesége teszi különlegessé. Ilan Eldad rendezése már a harmadik magyarországi fesztivált fogyasztja, hiszen szerepelt a POSZT és Kortárs Drámafesztivál műsorán is. Kiemelkedő a színházhoz nyugdíjasként visszatérő Karna Margit alakítása. Zsigereiben hordoz és nemes egyszerűséggel tár elénk egy megkeseredett, kiábrándult, szeretni alig képes öregasszonyt.

Komoly színházépítő munka folyik Vajdaságban. A szabadkai és az újvidéki színházban is igyekeznek a fiatalokat helyzetbe hozni, miközben a társulat tapasztaltabb tagjait sem hagyják cserben. Építenek a felhalmozott tapasztalatra. Évek munkája kezd végre beérni, sikereket hozni. Véletlenül úgy alakult, hogy -Fodor Tamás kifejezésével élve- zajlik Kisvárdán egy csendes Pálfi-fesztivál is. Pálfi Ervin a szabadkai színház fiatal művésze, aki összesen négy produkcióban lépett színpadra. A teljesítmény sem lebecsülendő, de fontosabb az alakítások egyenletes magas színvonalát értékelni.

A többiek

Rengeteg előadást lehetett látni már ez alatt a néhány nap alatt. Nem feltétlenül jókat, sőt. A kevésbé sikeres produkciók is jellemzik azonban a társulatot, képet adhatnak az ott folyó munkáról. Mindenképpen szót kell ejteni az éppen szétbombázódóban lévő komáromiakról, ahol nemrégiben igazgatóváltás történt. A színház idősebb generációjához tartozó egyes színészek puccs-akciója nyomán távozni kényszerül Komáromból az eddigi művészeti vezető, Telihay Péter. Négy év után kell elhagynia buta politikai indokok alapján egy épülőben, fejlődőben lévő csapatot. Szomorú, magyar történet ez.

A fesztiválra mindjárt két Telihay-rendezést is hoztak. Egyik sem hibátlan: inkább a társulat építésének egyik állomása. A jelek szerint ebben a felállásban az utolsó is. Láthattunk Sirály-t és Ibusárt. Ég és föld a kettő. Tragédia egyfelől, röhögtetés másfelől. Mindkettő minőségi munka. Külön figyelmet érdemel az Ibusár főszerepét, Sárbogárdi Jolánt játszó Molnár Xénia és a Trepljovot alakító Ollé Erik. Mindketten ígéretes tehetségei színházuknak. Reméljük, hogy nem kallódnak el a jövő évadban sem. (Ollé Erik a hírek szerint a budapesti Bárka Színházhoz szerződik.)

Gyengélkedőnek mutatkozott a szatmárnémeti társulat. Portugál-előadásuk igen alacsonyra tette a mércét. És várat magára a szenzáció egyelőre Gyergyószentmiklóson is. A Figura Stúdiót a jövő évadtól Kolozsi Kilián veszi át. Szabó Tibor eddigi igazgató művészeti tanácsadóként marad a társulatnál. Nagy szükségük lenne alkalmas rendezőkre, elmélyült műhelymunkára és éhes-lelkes fiatal színészekre.

Folytatása következik.

A cikk itt olvasható a KonTextuson

kapcsolódó írások

Kisvárdai napló II. - hétfőtől szerdáig Kisvárdai napló III. - csütörtöktől szombatig