szerkeszti: 
Botházi Mária
Fél lábon, fejjel lefelé, de Kisvárdán
Végéhez közeledik a Határon Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiválja
Krónika, 2004-06-25
Egyetlen pódiummá változott a múlt csütörtöktől szombat estig Kisvárda: Romániából, Szlovákiából, Szerbia-Montenegróból és Ukrajnából összesen tizenhat társulat mutatkozik be az ukrán-szlovák–román határ ölelésében fekvő magyarországi kisvárosban. „Most, hogy Magyarország már az EU része, egyre többet beszélnek a népek és a nemzetek közötti integrációról, az összetartozás erősítéséről. Kisvárda ebben úttörő szerepet vállalt, hiszen mi éppen ezzel a fesztivállal bizonyítottuk: együvé tartozunk” – nyilatkozott az esemény jelentőségéről dr. Oláh Albert, a szemlének immár tizenhatodszor teret biztosító városka polgármestere. Képünkön a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház művészei a Malom
című előadásuk próbáján.
Botházi Mária, Kisvárda •
Átható a hársfavirágillat ezekben a napokban Kisvárdán, és már beérett a pirosfekete, nagy szemű meggy a kertek alatt. Ez utóbbinak lehet, hogy az itt lakók kevésbé örülnek, mint a Határon Túli Magyar Színházak XVI. Fesztiváljának mintegy kétezer főnyi látogatója, akik pirkadatkor nagy odaadással falatoznak az útszélen roskadozó meggyfákról hazatérőben a Fesztiválkocsma nevű kultúrhelyen tett kötelező látogatásból. Mert Kisvárdán újra egybegyűlt a határon túli színházi szakma, múlt csütörtöktől szombat estig egyetlen pódium a város, és nemcsak az előadások, hanem az ismerkedések, újratalálkozások, megbeszélések pódiuma is.
Az idei fesztiválon Romániából, Szlovákiából, Szerbia-Montenegróból és Ukrajnából tizenhat társulat mutatkozik be az ukrán–
szlovák–román határ ölelésében fekvő, mintegy tizenkilencezres lélekszámú kisváros színpadain. „Az idén is igyekeztünk minden társulat legjobb előadását lehozni Kisvárdára, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján némileg módosítottunk az eddigi előválogatási szabályon” – mondta lapunknak Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, a fesztivál művészeti arculatának felelőse. „Eddig ugyanis alanyi jogon minden határon túli társulat részt vehetett egy előadásával a versenyprogramban, és esetleg egy előadást az off- (versenyen kívüli) programba is beválogattak” – tette hozzá. Ám az évek során kiderült, vannak olyan színházak, amelyek az egyes évadokban kevésbé sikeres produkciókat hoznak létre, másoknak több kiemelkedő alkotásuk születik. Ezért ettől az évtől kezdve az összes határon túli magyar színház itt lehet, sőt itt van Kisvárdán, de az, hogy mely előadások szerepelnek a versenyprogramban, ugyancsak előválogatás kérdése: akadnakolyan műhelyek, amelyek több előadással is versenyeznek. Erdélyből erre példaként a sepsiszentgyörgyi színházat említette, amely – mint mondja – egyik oka volt a fent említett szabálymódosításnak. „Ők két előadással (az Antigonéval és a Nők iskolájával) vesznek részt a versenyprogramban, és szívem szerint még hoztam volna onnan versenyelőadást” – hangoztatta Darvay Nagy Adrienne. A válogatók egyébként az újvidéki színházzal voltak a legnagyobb „bajban”, mert teljes repertoárjukat versenyképesnek ítélték. Ők végül két produkcióval, A pojáca, illetve a Via Italia című darabbal versenyeznek, a Chicago című musicalt pedig az off-programban mutatták be.
A fesztelen fesztivál
Sajátos, kissé talán belterjes a hangulat a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján: valamiféle rövidnadrágos, nyári nyugalmat képzeljen el a nyájas olvasó, ha gondolatban e szemlére látogat. Reggel még üres az eklektikus építkezésű kisváros, a határon túli színművészet nagyjai a délelőtti órákban mintegy három helyen fedezhetők fel: a napi rendszerességgel megtartott szakmai megbeszélésen; itt leginkább azon társulatok képviselői vesznek részt, amelyeknek azelőtt este előadásuk volt. A megbeszélésen az öttagú zsűri – Bán János és Csomós Mari színművész, Molnár György televíziós rendező, Dobák Lívia, illetve Stuber Andrea kritikus – és a társulatok tagjai veszik górcső alá az illető előadásokat, de persze a magyar színikritika-írás jeles képviselői és akár az egyszerű szemlélők is véleményt mondanak. Emellett a délelőtti órákban a kisvárdai élménystrand, majd a Fesztiválkocsma lehetne az a két helyszín, ahol az egy főre eső színművészek száma meghalad bármiféle országos átlagot. Az élet délután, az aznapi első előadás kezdetekor, általában öt óra körül indul be. De ilyenkor többnyire a fesztivállátogatók is: a legtöbb társulat ugyanis stúdió-előadást hozott a szemlére, ezért a helyek száma korlátozott, és megesik, hogy csak az erős izomzatú, fürge kultúrarajongók jutnak be a nézőtérre. A szervezők viszont, ha egy mód van rá, beengedik a dühös kinnrekedteket az előadásra, csak ilyenkor nem a színpadon felállított stúdiótérben kapnak helyet a kevésbé szemfülesek. E sorok írója például fél lábon állva, karzatról tekintette meg a sepsiszentgyörgyi Antigonét, és sajátos, oldalsó alulnézetből a marosvásárhelyi Boldogtalanokat. Az utolsó előadás éjfél körül ér véget, ekkor a Művészetek Háza előtti téren felállított kocsmát cserkészi be a megfáradt tömeg, amely tetemes mennyiségű sörrel és az Unicumhoz hasonlító helyi specialitással, a Várdakeserűvel mossa le a kultúra porát.
Kisvárda és
a fesztivál számít egymásra
Az előadásokat négy helyszínen, a szocreál stílusú Művészetek Házában, a mellette frissen ácsolt Koronateremben, a Várszínpadon és a városi Zsinagógában tartják. Mindezek mellett többször is szó volt arról, hogy a nem megfelelő technikai körülmények miatt elköltöztetik a fesztivált a városból, hiszen több esetben is előfordult például, hogy egy-egy kiváló előadás e prózai okból nem vehetett részt a szemlén. A temesvári színházra rájár a rúd emiatt: tavaly a Hamlethez, idén A kommunizmus története elmebetegeknek című előadás bemutatásához nem tudtak megfelelő körülményeket biztosítani a szervezők. Emiatt bár minden erdélyi társulat itt van Kisvárdán, a temesvári csak virtuálisan mutatkozott be, az említett előadást videón nézhették meg az arra kíváncsiak. „Ám a város mindent megtesz azért, hogy itt tartsa a fesztivált” – mondja lapunknak dr. Oláh Albert polgármester. A tervek szerint nemsokára új színház épül Kisvárdán. „Régóta nagy vágyunk, hogy méltó és megfelelő helyet tudjunk biztosítani ennek a fesztiválnak. Megkerestük egy vázlattal a kulturális minisztériumot, és annyit már sikerült megtudnunk: a tárca egyik kiemelt terve a kisvárdai színház épületének bővítése és egy vadonatúj színházterem építése” – teszi hozzá.
A színházhoz a rajzok már megvannak: a neves Bán Ferenc tervezi, aki a Nemzeti Színház (amely a budapesti Erzsébet téren nem valósult meg – a szerk.) terveit hiába készítette el. Egyébként sokan tudni vélik, hogy az a színház fog itt Kisvárdán kicsiben megvalósulni.
Színházak fóruma
Megannyi része van a seregszemlének, amely az előadásokon túl nézőközelbe hozza a színházat. Csütörtökön délután a nemrég elhunyt szatmári színész, Ács Alajos emlékét idézték fel a seregszemlén Darvay Nagy Adrienne Címszerepben Ács Alajos című könyvének bemutatójával. Holnap gálaműsorral egybekötött tízéves osztálytalálkozót tart itt a marosvásárhelyi színművészeti egyetem egy évtizede végzett osztálya, amely olyan művészeket adott az erdélyi magyar színjátszásnak, mint Balázs Attila, Bogdán Zsolt, B. Fülöp Erzsébet. Emellett természetesen, mint minden évben, több bábszínház is jelen van a szemlén: a bábelőadások is zsúfolt házakkal mennek délelőttönként, amikor Kisvárda legkisebbjei özönlik el a Művészeti Házat.
Darvay Nagy Adrienne a Krónikának úgy nyilatkozott: „Kisvárda jelentőségét abban látom, hogy nemcsak azt lehet itt évről évre megtekinteni, hova jutott éppen abban az évadban az illető színház az előadások szintjén, hanem hogy miként csiszolódnak, hogyan válnak valóban társulattá a társaságok. Erdély vonatkozásában a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi mellett hihetetlen nagy lett az összetartó erő és a művészi alkotókedv a marosvásárhelyi társulatnál, rendkívül jó irányban halad az udvarhelyi színház és a temesvári Csiky Gergely Színház.” Oláh Albert azt emeli ki: „Most, hogy Magyarország már az EU része, egyre többet beszélnek a népek és a nemzetek közötti integrációról, az összetartozás erősítéséről. Kisvárda ebben úttörő szerepet vállalt, hiszen mi éppen ezzel a fesztivállal bizonyítottuk: együvé tartozunk.”
Keret
EB-élet: eb gondolat
Kutya nehéz a dolga annak, aki legalább annyira szereti a futballt, mint a színházat.
A közvetítések és az előadások időpontja természetszerűleg egybeesik. Odakint tévé, idebent előadás, és fordítva, az embernek mindig az az érzése, hogy lemarad valamiről. Már a nyitó előadás végén lázasan kiabált bele a tömegbe egy neves színikritikus: ki tudja, mi lett az eredmény? Egyik vendéglőben a kivetítő előtt a műszak ideges, még az első félidő végét sem tudják megvárni, rohanni kell világosítani. Két felvonás közötti szünetben izgatottan telefonálnak a futballrajongók: ti nézitek? És hogy rúgta be? A sors furcsa fintora, hogy az esti meccsek ismétlései is egybeesnek a másnap délutáni előadásokkal.
