HAMLET

Biró Réka

NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON

Hatodik hangulatjelentés az Eurorégiós Fesztiválról

[2012. May. 28.]

TESZT - Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó

Konfrontációk nélküli Immanuel Kant és üde, de mégis szövegcentrikus Hamlet-olvasat. [TESZT-napló]

Legutóbb mosogatás közben találkoztam Kanttal. Épp vizet eresztettem a mosatlanokra, amikor hátamnál a tér és az idő filozófiája hangzott fel. (Olvasták.)

De ez mellékes. Most egy másik Kant jön szembe. Vagy mégse mellékes? Hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk az adott témában, az meghatározza az értelmezést. Szükségünk van ezekre a hatásokra. Próbálunk függetlenedni tőlük, de maximum abban reménykedhetünk, hogy az olvasó megbocsát nekünk a látszólag logikátlan kapcsolásokért.

Carmencita Brojboiu látványvilágában van valami felismerhető. Talán a színek, amiket használ, vagy az összkép hangulata, esetleg a maszk, ami a színészekre és a térre kerül. Nincs átmosás az elemek között, nem sugallatszerű – élesség jellemzi, határozott körvonalak, a matt színek ellenére markánssá válik a látkép.

Immanuel Kant

Az Immanuel Kant színeszeinek játéka hasonul ehhez a világhoz, játékaik pontosan elkülöníthetőek egymástól, de sajnos  nem képesek úgy összeállni, mint az, amit látunk. Ennek okát a szöveggel való munkában látom, kezelése felületes marad, nincs benne a keresés, a konfrontáció. Akkor is értem, hogy mi történik a színpadon, ha a szövegre nem figyelek, azaz a játék nem lépett azon túl, mint amit a szöveg első értelmezése nyújt. Úgy tűnik, sokkal több színészi munka van benne, mint amit az összkép képes visszaadni nekünk. És a másik Kanttal se találkoztam.

Az eredeti Hamlet

Sokszor vetődik fel bennem a kérdés, hogyan érdemes ma hozzányúlni olyan szövegekhez, melyeknek egyetlen része sem mentes az ujjlenyomatoktól. Az eredeti Hamlet meggyőző adaptáció, bár jobb lett volna még több vágás, átírás, átértelmezés, hogy néhol ne csak a gyors szövegmondás miatt tűnjön pörgősnek az előadás. A kanonikus szövegek profán megközelítése üdítő, s nem a komikuma miatt. Ezeknek a szövegeknek az is érdemük, hogy megbírják a többszöri, többféle feldolgozást. Kár, hogy ezt a lehetőséget az előadás nem tudja teljes mértékben kiteljesíteni, mert néha pont az nem érthető, hallható, amire hangsúlyt fektettek, a szöveg.

Ma ez van. Ma nem viccelek.

Fotók: Bíró Márton

kapcsolódó írások

NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (I.) NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (II.) NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (III.) NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (IV.) NAPLÓ(PÓ) TEMESVÁRON (V.)

» Korábbi cikkek