HAMLET

Zsehránszky István

UTÓHANG, MÉRLEG HELYETT…

Kisvárda XVII. (9.)

Romániai Magyar Szó, 2005-06-00

Díjeső volt, vitathatatlan. Zápor, amely egybemosott sokmindent. Igazi értéket és egyebet. Itt is kevesebb több lett volna. Ez már az első tételnél, az éltmű díjnál is fölmerült: egy napon emlegethető-e Hajdú Géza Csíki Andrással?

A különdíjakat most nem vitatjuk. Jó, hogy vannak! A város, a civil szféra odafigyel – és befizet! – a fesztiválra. Tanulhatna belőle Gyergyószentmiklós is…

A fődíjakon – Kisvárda város díján, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díján, az Illyés Alapítvány díján, az NKÖM 1,5 millió forintos fődíján – Temesvár, Marosvásárhely, Beregszász és Kolozsvár valamint Szabadka osztózott. A valóban két kiemelkedő előadás, a beregszászi Tóték és a kolozsvári Woyzeck állta itt a sarat három közepessel: a temesvári Ibusárral, a marosvásárhelyi Negyedik nővérrel és a szabadkai Murlin Murlóval szemben. 3:2 a középszer javára… De a szakmai zsüri látómezejéből olyan előadások maradtak ki, mint a sepsiszentgyörgyi Othello, a csíkszeredaiak nagy produkciója, Az ember tragédiája, és az újvidékiek két kiemelkedő előadása: a vitathatósága ellenére is mélységesen nyugtalanító, megrázó Medeia-körök vagy a professzionizmus magasikoláját nyújtó De mi lett a nővel? Nem azt hiányoljuk, hogy nem kaptak fődíjat – minden versenyben van nyertes és vesztes. De az mégis feltűnő, hogy akkor, amikor a szakmai zsűri közepes vagy kevésbé értékes előadások szereplőit elhalmozta ilyen vagy olyan díjjal: különdíjjal, alakításdíjjal stb. – az Othellóban nem látott semmi díjazni valót (Váta Lóránt Jágója, Pálffy Tibor Othellója, Kicsid Gizella Desdemonája, Mátray László Cassiója nem jelentett semmit sem a szakmai ítészcsoport számára). És Az ember tragédiája újszerű színrevitele - játékká varázslása?! – az sem mondott semmit a szakmai zsűrinek? Kár. Az a benyomásunk, hogy rendkívül konzervatív, az új kezdeményezésekre érzéketlen vagy azokat visszakézből elutasító zsűrivel van dolgunk A közönség viszont igazságos volt: díját a revelációkét ható Tótéknak adta - megosztatlanul. Íme, a megszakítás nélkül tizenhét éven át mindig megrendezett Kisvárdai Fesztivál igazi haszna: színházat értő nézőtábor alakult ki egy saját színházzal nem rendelkező vidéki kisvárosban! És most megint hazagondolunk, Gyergyóba…

A másik gond: rossz időben rendezik a Kisvárdai Fesztivált. Június első fele rendszerint esős és hideg ezen a vidéken. A zápor és a vihar miatt az idén is több napon át használhatatlan volt az egyik fő játszóhely, a Várszínpad. Az, amely más körülmények között sajátos hangulatot adna ennek a rendezvénynek. Miért tartják mégis június első dekádjában a Kisvárdai Fesztivált? Azért, mert a POSZT, a Pécsi Országos Színházi Találkozó lefoglalta magának a második dekádot. A NKÖM pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a POSZT előtt tartsák a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválját. Tehát legyen jól elkülönítve a kettő! Pedig egyszer már, végre, átjárhatóvá kellene tenni a színházi határokat is! Nem kellene továbbra is gettóban tartani a határon túli színházakat. És ehhez kiváló lehetőséget nyújtana, ha egyidőben zajlana a POSZT és a Kisvárdai Fesztivál, amelyek nem zavarják, hanem kiegészítik egymást. Kedves NKÖM, mi baj származik abból, ha egyidőben ünneplik a legjobb magyarországi és a legjobb határon túli magyar színházi előadásokat, bizonyítván azt, hogy mind az anyaországi mindpedig a határon túli magyar színházak előadásai egyazon kultúra: az egyetemes magyar kultúra részét képezik? Már a politikusok és a kultúrdiplomaták is ezt szajkózzák, ha csak alkalmuk nyílik rá. Rajtuk ne múljon… Hol a szavak fedezete?

Örömmel és elismeréssel vettük tudomásul, hogy Kisvárdán rövidesen új, színházi előadások tartására alkalmas terem épül – a műsorfüzetben láthattuk a tervrajzát. Ha elkészül, lehetővé válik, hogy színházaink valóban azt az előadást mutassák be Kisvárdán, amit otthon kidolgoztak. Az idén a szomszédvárosba, Nyíregyházára kellett zarándokolni, hogy megnézhessük a Kolozsvári Állami Magyar Színház Woyzeck-előadását. Ott találtak neki megfelelő játszóhelyet. Ezért csak néhány autóbusznyi kiváltságos láthatta… Az új, jobb lehetőségek talán felvillanyozzák majd azokat is, akikben kezd lankadni az érdeklődés Kisvárda iránt. Például a szatmáriakat.

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata izgalmas produkciók sorozatával dicsekszik (lásd, Kereskényi Hajnal: Györgyikétől Proctorig. Kisvárdai lapok, 2005. június 10.): Györgyike, drága gyermek; Róbert Gida és barátai; A szegények iskolája; Boszorkányhajsza; Belső hangok, amelyeket kiváló rendezőkkel – Lendvai Zoltán, Árkosi Árpád, Uray Péter, Alexandre Colpacci - vittek színre stb. De egyetlen egyet sem láthattunk ezekből a nagyszerű produkciókból, sem Kisvárdán sem pedig Gyergyószentmiklóson. A szatmári társulat mintha levegőnek venné e két rendkívül költséges, rendkívül sok munkával és kimondottan a kisebbségi helyzetben működő magyar színházak számára létrehozott és fenntartott rendezvényt. A magyarázat, hogy egyik szereplőjük megbetegedett, felmenti a színházat minden kötelezettsége alól? Hát abból a sok jó előadásból nem tudott legalább egyet elhozni Kisvárdára is és Gyergyóba is? Csak az igazgató jött el Kisvárdára, és az irodalmi titkár valamint néhány munkanélküli színész, üres kézzel… Gyergyóba pedig még ők sem. Így valóban kényelmesebb. Szabállyá kellene tenni, hogy “aki nincs jelen, az nem létezik”. Azt a következő évben nem hívják meg. Ezen is érdemes még gondolkozni.

Ugyancsak színházaink érdektelenségét jelzi, hogy alig látogatják a szakmai programokat. Még nem tartunk ott, hogy minden határon túli társulat valamennyi tagja végig ott lehetne a Fesztiválon. De az már lehetővé vált, hogy minden társulatból öten ott lehetnek. Kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A váradiak, a temesváriak, az említett hölgyek Szatmárról, a csíkszeredai irodalmi titkár, héhány figurás… A bábszínházaknak végre work shopot tartottak, de nem sokat érhetett, mert a résztvevők naponta cserélődtek. A társulatok vezetői hónapokkal ezelőtt tudták, hogy mikor lesz a Kisvárdai Fesztivál, s hogy mit biztosíthatnak ott színészeink, rendezőink, színházi szakembereink számára. És mégsem tudták úgy alakítani a június eleji műsorrendet, hogy több ideig maradhassanak Kisvárdán. A szakmai megbeszéléseken például gyakran előfordult, hogy nem voltak jelen azok, akikről szólt. Ugyanaz történt Kisvárdán is, mint Gyergyóban. A szervezők arculcsapása ez, kedves színháziak