Musca Szabolcs
Shakespeare-t levesszürcsölés közben...
Szín-Feszt mustra
Szabadság, 2008-11-04
Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja
„Shakespeare-t levesszürcsölés közben kell mondani a gyerekeknek” – idézi Marxot Roger Planchon a vele készült dokumentumfilmben. Ez a mondat nem csupán frappáns megfogalmazás, hanem benne foglaltatik a rendező, színész, író hitvallása, színházhoz, közönséghez való viszonya.
Eugén Ionesco: Amédée, vagy hogyan szabaduljunk meg tőle című, Roger Planchon által rendezett előadással indított az Európai Színházi Únió 17. Fesztiválja Kolozsváron. A vasárnapi előadást követően, hétfő délelőtt került sor az alkotókkal való beszélgetésre, valamint az előadás színész-rendezőjével készült dokumentum film megtekintésére. A beszélgetés során olyan kulcsfontosságú kérdések kerültek terítékre, mint Planchon viszonya Ionesco-hoz, a szöveghűség kérdése és az abszurd színházi nyelv aktualitása.
Tompa Gábor felvezetésében kitért a francia rendező legfontosabb törekvésére, hogy megszüntesse a franciaországi centrális színházi struktúrát (Párizs-centrikus színházi élet), szó esett Planchon Ionesco-hoz, Adamovhoz, Brechthez fűződő viszonyáról és arról, hogy miért Ionesco-t rendezett.
Utóbbi kérdésre a vendég rendező kiemelte, hogy fiatal alkotói periódusában ismerte meg Ionesco-t, az Amédée... szövege pedig megnemhatározott befejezése miatt keltette fel az érdeklődését, a szövegválasztás másik motivációja „a halott jelenléte”, amely izgalmas színpadi lehetőségeket rejtett. Hogy miért annyira szövegcentrikus az előadás, mint amilyen? Planchon elmondta, hogy meglátása szerint a ’60-as években elindult látványszínházi „forradalom” egyre inkább teret veszt, a színház újra visszatalál a szöveghez. A látvány (festménybe illő képek, tablók) ugyanakkor, bár nem jellemző erőteljesen Ionesco színházi világára, a figyelmes olvasás során kiderül: fontosak a szövegbe épített képek.
A látvány – szöveg kettőssége mentén tevődött fel a kérdés: hol van a határ a realitás és az abszurd között? „Ionesco, a komikus Kafka” – fogalmazza meg Planchon, aki számára nem áll szemben a két „életérzés”, a komikus egyfajta egyszerűséget is jelent. Egyszerűséget, amely Roger Planchon szerint fontos követelménye a színháznak: minden előadásnak egyszerre kell „erősnek” és populárisnak lennie, szélesebb közönséghez szólnia.
Planchon, a színház térvesztésének időszakában is a perifériára szorultak irányába akar nyitni, az ’50-es évek munkásosztálya után másfajta perifériákat megszólítani.
Musca Szabolcs kritikái
- » Színházi tükrök
- » "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek"
- » „Nyelvi mélange” – beszélgetés szicíliai alkotókkal
- » UP FEST: az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválja
- » Ella – az utolsó kávé elkészítése
- » A tér, amely több, mint vizualitás
- » Shakespeare-t levesszürcsölés közben...
- » Előadás, társadalom, dialógus
- » Startvonalnál az Interferenciák Fesztivál
- » Arcok kompozícióban
- » Profán szentek passiója
- » Az ólomkatona
- » Az elidegenedés értéke [1]