HAMLET

Musca Szabolcs

Profán szentek passiója

A Hét, 2006-01-12

… a vasajtó kitárul, zárt térbe csöppen a néző-egy fonott dróthálóval körbevett és megvilágított térbe, mely bármennyire is nyomasztó, a világosság és átláthatóság érzését hozza magával…

…és az ajtó bezárul akár csak a Szamosújvári börtön ajtaja, a Gulág táborok kapui vagy éppenséggel a tizenegy tanítvány menedékhelyének zára. Ami bent reked: a bizonytalanság, talán a zavar mely szüntelen kérdezést szül és a levegőben vibráló áhítat.

A Tanítványok (írta: Visky András, rendezte: Tompa Gábor) leszűkített,bezárt tér (félreérthetetlen díszlet:szögesdrót-kerítés és mindent /mindenkit megvilágító tábori lámpák) kontextusában , ugyanakkor az idősíkok egybemosásával és kitágításával teremt szabad asszociációt a néző számára, a drámai történés befogadására.A kereszt alakú játéktér is akárcsak az oldalsó fal rikítóan fehér,olykor meg kellemesen világos-kék árnyalatba hajló színe teremt lehetőséget a rideg drótsövény hangulatának feloldásához. Kontrasztos látvánnyal van dolgunk: a néző ugyanis eleve bele lett helyezve egy végtelenül rideg és körülhatárolt térbe, ugyanakkor szembe találja magát mintegy ideálszerűen ugyanazon tér világos pólusával-a középen elhelyezett kereszt-alakú játéktér nyugtató világosságával. A tér hangulati és fizikai elhatároltságát illetve megosztottságát hivatott feloldani az „U”alakban végigfutó rács-sétány, melyen a színész hol a néző soraiban találja magát hol meg a nézőtér háta mögé kerülve, elmoshatja a látszólagos határokat nézőtér és játéktér között. Ugyanakkor a plexid kereszt oldalsó részén elhelyezett fiókok jelzés-szerűen építik be a nézőt a történésbe (akárcsak a színészek, nevesített felöltői személyesek, a nézők is betehetik szimbolikus kellékeiket külön kis fiókokba).A díszlet és tér-berendezés a jól átgondoltság ellenére leginkább ürügy az előadás számára, hogy a szöveg és a jól kidolgozott dramaturgia által bevonja és bent tartsa, személyesen is megérintse a nézőt ,végigélve a kusza történetben rejlő bizonytalanság által a megtapasztalható passiót. Tompa Gábor szándékosan használ minimális kelléktárat, annak érdekében, hogy a szövegre tevődjön a hangsúly-ez alkalommal az élő szövegre,mely magában hordozza a szituáció és a viszonyok sokszínűségét és ezt mintegy meghaladva túl is mutat rajta.

…a tizenegy tanítvány félelemmel átitatott szemmel beözönlik, egymáshoz való viszonyuk bár képlékeny és bizonytalan mégis a zűrzavar közepette emberien szeretett-teljes. A tanítványok közti viszony alapeleme nem a passióból származó szakrálitásban való részvétel, hanem az autentikusan emberi magatartás-az új helyzet által szült bizonytalanság és átláthatatlanság, mely a viszonyok átértékelését és egyszersmind a tanításhoz illetve a történethez való viszony értelmezését is megköveteli. Tompa, profán illetve aurától megfosztottan ábrázolja a tanítványokat a maguk legemberibb kíváncsiságában (a történet emberi szempontból történő megértésére koncentrálva).A történet magjához való közeledés nem a szakrális felmutatásával történik,hanem az emberi kérdezés legelemibb eszközeivel.A tanítványok ebben az esetben nem szentek, hanem igazi, hús-vér egyének, egy heterogén csoport egyenként különböző személyiségjegyekkel és arccal. Központi szerep jut ugyanakkor az emlékezet kérdésének, mely nem egyszerűen kérdezésre-egymás, megkérdezésére készteti a tanítványokat-hanem, strukturálja az egész drámai szöveget és a színpadi történéseket alapvetően determinálja valamint megteremti a szituációt és annak kibontását.A tanítványok ugyanis képtelenek felidézni a Koponyák hegyén történteket, ami viszont a leginkább rémisztő-egymás arcának felidézésére is képtelenek(Tamás megjelenése körűkben:”Júdás” névvel felcímkézett kabátot vesz magára és csak annak átcserélése után ismerik fel barátai ).

Zavar vagy tudatlanság hatja át a tanítványok lelkét? Zavart fedezhetünk fel a viszonyrendszerben, de kétségkívül a „közös tudás”, a csoport közösen megélt tudása hiányzik a megtörtént misztérium elbeszéléséhez, megértéséhez és megértetéséhez. A misztérium önmagában nem sokatmondó, hiszen megismerési értéke korántsem abszolút.A kortárs passió márcsak abszurd lehet, hiszen hitelessége relatív.

A megtörtént de felidézhetetlen csoda egyetlen látnoka marad Bertalan (Orbán Attila), aki viszont képtelen szócsöve lenni e transzcendens érzésnek ugyanis időközben némává válik.(A színészi munka ebben az esetben kijátszatlan maradt,eszköztárát tekintve szegényes megoldást nyújt Bertalan kettősségére.) Csak az időről-időre feltűnő égi hang jelzi valamiféle „szellemi entitás” jelenlétét, melyre bár mindenki felfigyel mégis a vámszedő Tádé (Bíró József) „szakmai gyakorlatiaskodásával” vagy Tamás (Hatházi András) hitetlenkedésével átsuhan fölötte. Ugyanakkor kétes e szellemi entitás is, hiszen tizenkettedikként van jelen, láthatatlanul a szerep-listán felsorolt ismeretlen nő (Ismeretlen nő… XXX), aki mintegy azonosítható a néha felcsengő női hanggal, a tanítványoknak a megtörtént csoda megértésében segítőtárs.

A szituáció megjelenése és kibontakozása illetve a viszonyok étrendeződése Péter (Galló Ernő) megjelenésével válik indokolt kulcs-mozzanattá az előadás során. Péter, a Tanítványok mise en scene-jében több szempontból is figyelemre méltó figura:a „kőszikla”(Krisztus egyházának irányítója), ebben az esetben emberi arcát mutatva,bizonytalan és tévelygő mégis néhol igencsak erős karakter,aki a Mestertől kapott szerepéhez hasonlóan irányítja az eseményeket(a Koponyák hegyén történtek felidézési rituáléját).Ily módon válhat Péter a színpadi történések emberi hősévé és a viszonyok, valamint a történet kibontásának szellemi irányítójává, végül pedig a passió megfeszített „profán szentjévé”.

Tompa Gábor és Visky András profán passiója emberien őszinte hangon beszél megváltás passiójának abszurditásáról, a csak a hit által megtapasztalható misztériumról. A csoda megtapasztalása érdekében egyetlen lehetőség kínálkozik: a misztérium élethelyzetekbe való hozása, mégpedig szélsőséges de valóságos élethelyzetekbe.

A történetek egybemosása által teremtődik meg a kapcsolat a Koponyák hegyétől a Szamosújvári börtönön át a kolozsvári zsidók deportálásáig a tér és idő-síkok közti kontinuitás és egységes koncepció. Az átvezetés a játék segítségével történik, amely feloldja a feszültség keltette disszonanciát, e játék ugyanakkor a tragi-komikus érzést erősíti.A „tanítás” megtapasztalásának egyetlen módja maradhat a „szellemi szabadság” visszanyerése, melynek elvesztését a tanítványok is megtapasztalnak a bujdosás során (nincs menekvés a bezártság elől) és a totalitárius rendszerek üldözöttjei is egyaránt. Tompa rendezése nemcsak a szabadságvesztés abszurd voltára világit rá, hogy ami eredendően emberi, nem vehető el az embertől, hanem arra a viszonyokban várható gyökeres váltásra is melyet a szabadságvesztés”negatív mámora” okoz/okozhat. Ebben az értelemben az előadás végén betolduló fény nemcsak „transzcendens átvilágítás”(isteni fény), hanem a szabadság újbóli megtalálása és a bezártság-érzés megszűnése illetve feloldása.

Kortárs passiót láthatunk tehát, amely ez alkalommal nem azért időszerű, mert vulgáris nyelvet beszél, hanem mert a megváltozott társadalmi valóság és emberi viszonyok közepette beszél a megtörtént, de felidézhetetlen csodáról. Visky András passiója nem Jézusról, mint a történet középponti alakjáról beszél, hanem a tanítványok „aura-mentes” szférájától indítva közelít a csodához, a már csak a hitben megragadható csodáról.A tanítványok szentsége tehát nem a Mesterhez való viszonyban determinált, hanem emberi őszinteségűkben és magatartásukban.
A rendezési koncepciót fundamentumában megragadva azt mondhatjuk, hogy leginkább a lecsupaszított viszonyokat vizsgálja, ember-ember kapcsolatát és magatartását a „szélsőséges ” szituációk embert torzító valóságában.

…Péter megfeszítve előttünk, a tér bezárul és kitágúl. Tíz, megmenekültünk, tíz, megmenekültünk, tíz, megmenekültünk…

Tanítványok

kapcsolódó írások

A rendező barátja és rossz lelkiismerete A színház egyszerre tud beszélni az ittlétről és a feltámadásról Konkrét és elvont Keresztjáték