HAMLET

Musca Szabolcs

Előadás, társadalom, dialógus

Beszélgetések a színházi fesztiválon résztvevő előadások alkotóival

Szabadság, 2007-12-03

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

Ki Ivanov? – teszi fel a kérdést Visky András Ascher Tamásnak a vasárnap délelőtti beszélgetésen. Hasonló kérdés (Ki Orgon?) fogalmazódik meg Mikolaj Grabowski felé, ezúttal Tompa Gábor részéről. Az elmúlt napok két előadásáról szóló szakmai beszélgetések, a hasonló fesztivál-beszélgetésektől eltérően, nem szakmai „kivesézésről” szóltak, hanem a fesztivál hitvallásához mérten színházi dialógusról, különböző színházi kultúrák párbeszédéről.

A Katona József Színház Csehov Ivanov (rendezte Ascher Tamás) és a krakkói Stary Teatr Moliére Tartuffe előadását követő beszélgetéseket nemcsak

az alkotók jelenléte tette izgalmassá, hanem az általuk képviselt különféle színházi hagyományok vélhető találkozása tágabb régiónk színházi tradíciójával. Néhány fókuszpontban összegezhetnénk a szakmai beszélgetések tematikáját: színház és társadalom, alkotás és környezete.

A budapesti társulat Ivanov előadásáról szóló beszélgetésben csakhamar felmerült a fent vázolt kérdésből kibontakoztatva az előadás díszlet- és jelmezhasználata kapcsán a történet idejének kérdése. Ascher Tamás a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, mintegy az előadás „főtézisévé” tette az értelmiségi magatartás szánalmas és komikus helyzetét, Ivanov (Fekete Ernő) már-már neurotikus önsajnálatát. Az Ivanov bizonyos értelemben egyszerre játszódik az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek, illetve a rendszerváltást követő időszak Magyarországán, abban a „mélyszocialista életérzést” sugalló korszakban/ korszakokban, ahol furcsa módon keveredik a „modernitás építése” az (értelmiségi) bukás gyötrő érzésével, a reménykedés és gyanakvás emberi kapcsolatokat „átmosó” érzésével. Nemcsak a díszletválasztás (régi művelődésiházakat és kultúrotthonokat imitáló tér), hanem a szereplők közti viszonyok ellentmondásossága is erősíti azon rendezői intenciót, amelyben Csehov drámája a modernitás kritikájává, az értelmiségi lét „totális kapitulációjának” (Ascher Tamás) szimbólumává válhat.

A Grabowski által rendezett Tartuffe is sajátosan reagálja le az aktuális lengyel (és nemcsak) társadalmi viszonyokat. Mint azt az alkotóktól megtudhattuk, az előadás az „újgazdag réteg” üres, értéknélküli világába adaptálja a drámát. A krakkói társulat művészeti igazgatója a próbafolyamatról beszélve kiemelte az előadás és a színészvezetés improvizatív jellegét, amelytől minden egyes előadás egymástól eltérő színházi élményt eredményez.

Az előadásokat követő beszélgetések sora holnap délelőtt folytatódik a németországi kleines theater – Kammerspiele társulat alkotóinak részvételével, a beszélgetés témáját a társulat Ó, azok a szép napok! című előadása adja, amelynek főszereplője a kolozsvári származású Stief Magda.

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK II.