HAMLET

Zsigmond Andrea

Partra vetett halak

Zsöllye (megjelenés alatt), 2005-00-00

A háttérben, függőlegesen: hátulról megvilágított nagy, fehér lepel, néhány elkeskenyedő, hullámos sávban duplán varrva (hullámok? felhők?). A földön, vízszintesen: vászonnal borított buckák. A fény kék, fehér, sárga, lila. A tengerparton vagyunk, nyár van.

A szereplők nyugágyakban, homokbuckák tetején vagy tövében ücsörögnek vagy ácsorognak. Hol egymás hegyén-hátán, hol magányosan, hol kettesével. Kék úszógumival vagy nagy, fekete kutyával (igazi!) vagy sálként nyakba vetett törölközővel vagy gitárral vagy fehér, műanyag vodkás-hordóval vagy nagy, kék, átlátszó labdával (az illúziók jelképe?) vagy a palánk tetején ülve (az előadás második harmadában) vagy a tusolócső tövében (harmadik harmad) vagy hálózsákban, szökdécselve. (Az elemek szimbolikusan is elég jól működnek.)

A helyszínválasztás találónak tűnik. A dráma szereplői valóban úgy élnek, mintha folyton nyári szabadságolnának. Édes semmittevésük folyton ivászatba, túlzó gesztusokba, másnaposságba és kiábrándultságba torkollik.

Így él Anna Petrovna, a fiatal, „sportos” ― bokszkesztyűket viselő, folyton bemelegítő ― özvegy (Laczó Júlia). Így él mostohafia, a frissen diplomázott Vojnyicev (Ciugulitu Csaba), aki 195 cm-ével, fehér lepedőjébe burkolózva ődöng a színpad egyik feléből a másikba. Teljesen felesége, Szofja hatása alatt van (Márdirosz Ágnes), azután is, miután az felszarvazza. Érthetetlen: mivel bűvöli el férjét és az egész társaságot ez a tetszelgő, folyton affektáló nőszemély?

Aztán így él Trileckij (Orbán Attila), az orvos és bohóc. (Egyik a foglalkozása, másik az életstílusa ― fel nem fújt úszógumival látjuk, majd lefordított műanyag pohárral a fején, szirénahangot utánoz.) Ő az, aki spontánul és átgondoltan is, minden replikájával és gesztusával (pénzt kérincsél, majd lazán szétosztogatja) az értelmetlen, céltalan életnek él. És ő a leghitelesebb, legélethűbb figura a színpadon. A többiek hozzá képest árnyékok vagy karikatúrák. (De ez, figyelem, nagymértékben a rendezői szándéknak tulajdonítható!)

Andreea Vulpe árnyékfigurának rendezte meg Vengerovicsot (Lőrincz András Ernő) és Bugrovot (Lung László Zsolt). Ők olyan figurák (kocsma- és hoteltulajdonosok), akik az üdülőtelepeken a vendégek kiszipolyozására szakosodtak. Gyakran jelen vannak a színen, de szótlanul, többnyire csak a kontraszt kedvéért. Anna Petrovna és fia, akik a darab során veszítik el házukat (a ház e két illetőhöz kerül), igazából ügyet sem vetnek e problémára. Inkább a szerelem után ácsingóznak.

A szerelmen áll vagy bukik minden. Ezen előadás esetében bukik. Nem értjük, hogy az idősödő Glagoljev (Fülöp Zoltán) és fia, a Párizsból pénzhiány miatt hazatért, bőrszerkós, punkfrizurás Kirill (Giacomello Roberto), valamint Oszip, a betörő (Kozma Attila) mit eszik a bokszkesztyűjével folyton hadonászó Annán. Hogy Anna, Szása (Antal Ildikó), Szofja és a feminista Grekova (Dálnoky Csilla) mit eszik Platonovon (Veress Albert). (Ezt, bevallása szerint, maga Platonov sem érti.) Valamint hogy mivel vette rá Platonov Szofját, hogy az elhagyja házastársát, és viszont.

A hiteltelen viszonyokért bizonyos mértékben a karikírozó előadásmód a felelős. A rendezőnő nem először próbál vígjátékot rendezni Csehovból (lásd Sirály, 2003). De ha a színészek gagyira veszik figurájukat ― lásd Vojnyicev, Iszak (Keresztes Szabolcs), Kirill, Grekova, Szása, Oszip, a végig beszívott Kátya (Márton Eszter) ― akkor partnereik sem veszik elég komolyan ezeket a szereplőket és a nézők sem. Semminek nem lesz súlya. A játék csupán a rendezői elképzelés és a szöveg élettelen, epikus bemutatása lesz.

Talán azért volt szükség a karikírozó játékmódra, hogy segítségével a nem így játszó Veress Albert Platonovjának mássága megmutatkozhassék.. Platonové, aki az előadás első felében a tisztességtelen (?) üzletekkel foglalkozó Vengerovics és társai ellen szónokol. (De miért teszi? Talán idealista.) Aki körül forog minden ― de ebből is kilóg a... rendezői utasítás.

Bár sok jó eleme van az előadásnak (a becsületesség kérdésének komplex bemutatása, Oszip és Szása piétája, allúzió Molière A mizantrópjára...), nincs mi összetartsa ezeket. Csehov és a vígjáték műfaja, Csehov és a Csíki Játékszín... az előadás alapján úgy tűnik, nem összetartozó fogalmak.

Platonov

kapcsolódó írások

Egy mizantróp a beach-partyn