HAMLET

Köllő Katalin

Nagy Dezső (1941–2004)

Szabadság, 2004-06-15

Mottó:
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdôben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amirôl számot kéne adnom.
(József Attila)

Drága barátom! Hát megcsaltál! Az éj leple alatt itt hagytál bennünket, megszöktél, hogy aztán, amikor felkel a nap, és mi indulnánk neki a mindennapjainknak, egyszer csak csörögjön a telefon, az utcán, a csendes, elegáns Attila úton lefelé ballagón, és halljam a hírt, hogy elmentél, eltűntél hirtelen, hogy aztán kínnal-bajjal menjek tovább, könnyeimmel küszködve egy ideig, majd szabadjára hagyva, hadd csorogjon a reggeli verôfényes napsütésben, mit számít, egy ideig még mondom magamnak, hogy biztosan tévedés, még megkérdezlek félhangon, ez most próba, na, ne hülyéskedj, Dezsô, hát kell az nekem, hogy nekrológot írjak rólad, ugye viccelsz, de kiderül, hogy nem, ez az alakítás túl jól sikerült, túl "élethű" lett, na, mit szólsz hozzá, ehhez a halálszagú élethűséghez, jól kitaláltam, ugye, s még egy jó, csípôs ízű kritikát sem írhatok róla, annyira jól csináltad. Az emberek csak néznek, ahogy motyogok az utcán, nem tudják, honnan is tudhatnák, hogy kifosztottnak érezzük magunkat, hogy halálodhoz mi is hozzájárultunk, mi, a közönséged, hiszen értünk éltél meg a színpadon annyi szép életet, értünk haltál annyi szép halált, s miközben nevettettél vagy megríkattál bennünket, észre sem vetted, hogy saját halálodat gördítetted magad elôtt, most meg itt állunk nélküled, te pedig "meglelted hazádat", hol a cimborákkal már az égi elôadást próbáljátok talán, szép kis társulat alakult idôközben, persze a késôn jövôk nem jutnak egybôl fôszerephez, de te tudod a legjobban, hogy ez nem fontos, "a föld befogad, mint a persely", vár a Házsongárd, várnak a barátok, ássák a sírt, igen, oda, ahová megbeszéltük, de nem kellett volna így sietned…

Nagy Dezső

kapcsolódó írások

Nagy Dezső tovatűnő arcaikritikak.php?cikk=146