Köllő Katalin
Nők iskolája Kolozsváron
Szabadság, 2004-04-24
Mintha Kövesdy igazodna a mostanában "divatos" botránytémához a Nôk iskolájában, már ami a keretjátékot illeti. Molière Arnolphe-ját az Ágneshez fűzôdô kapcsolatáért, legalábbis a rendezô láttatásában, bármelyik törvényszék elítélné, pedofília vádjával. Mi több, kábítószer használata miatt is rásózhatnak egy-két évet, pedig szegény Arnolphe, más néven Törzsöky úr, de a keretjátékban betöltött "szerepe" szerint nevezhetjük Nabokovnak, vagy esetleg Molière-nek is, nem tesz egyebet, mint ópiummal próbálja "enyhíteni" a kínzó féltékenység okozta gyötrelmeket. Nem tartom haszontalan ötletnek a Kövesdy által kitalált keretformát, amellyel mintegy "igazolja", miért választotta ezt a darabot. A rendezô láttatásában tehát Molière vígjátéka, amelyben öreg férfi és fiatal nô hagyományos motívumát dolgozza fel, nem csupán könnyed, kacagtató komédia, lehet ennek mélyebb értelme is, ha magára a szerzô életére vagy a prózairodalomból vett (lásd Vladimir Nabokov Lolita című regénye) példára vonatkoztatjuk. Hangsúlyozni lehet a szabadság, a szabad párválasztás jogát, de a birtoklási vágy elleni tiltakozást sem felejthetjük ki a sorból. A keretjáték részei elkülönülnek az elôadás egészétôl, látványban és hangzásban is. Ópiumgôzös rémálmoktól megkínzott férfi félmondatait, gyötrôdô gondolatait halljuk a hangszóróban, nem igazán lehet eldönteni, honnan valók ezek a szövegek, de a lázas révületben fekvô ember látványa e nélkül is érthetôvé teszi a történetet. A betegesen szeretett nô elvesztése miatt érzett fájdalom gondolatát következetesen végigviszi a rendezô, a szál azonban elakad az utolsó képnél. A színen megjelenô kislány látványa háttérben a sóvárgó férfi tükörképével arra utal ugyanis, hogy a történet kezdôdhet elölrôl, az elvesztett nô helyébe jöhet a következô, s ha lehetséges, legyen az elôzônél jóval zsengébb korú. Ez viszont már óhatatlanul a pedofília felé mutat, bármennyire nem akarjuk észrevenni.
Ezt a kis tüskét leszámítva, mint említettem, akár jó ötletnek is lehet tartani a Kövesdy által kitalált keretformát, attól függetlenül, hogy a Molière-darab talán megállna a saját lábán is. Fôleg, ha a fôszerepet a rendezô Pálffy Tiborra bízza. Pálffy ugyanis remekbe szabja Arnolphe, más néven Törzsöky úr figuráját. Nagyszerű színészi munkát végez. Sajátos hanghordozása, a remek verses szöveg egyéniesített közvetítése, egy-egy gesztus vagy arcjáték kimunkáltsága mind-mind hozzájárul a kitűnô végeredményhez. Persze, szerencséjére partnerei sem maradnak nagyon alul, így alakítása még hatásosabb.
Kicsid Gizella Ágnese méltó társa Arnolphe-nak. A kezdeti ostobácska, félszeg kislányból, aki megadóan tűri a világtól való elzártságot, szinte észrevétlenül vált át lázadó, a kalitkából furfangosabbnál furfangosabb ötletekkel szabaduló, szerelmes ifjú hölggyé. Kiemelném Kolcsár József alakítását. A fiatal színész apró ötletekkel színesíti a hôsszerelmes Horace figuráját, felszabadultan komédiázik. Kettôsük Pálffy Tiborral minden részletében kidolgozott. Mátray László és Márton Lóránt Arnolphe inasaiként tűnnek fel a színlapon, bár az utóbbi a darabbeli Georgette-bôl, tehát szolgálóból vedlett át inassá, megtartva nôi nevét. A commedia dell’arte stílusban játszó, kicsit bohócosba hajló alakítások jól kiegészítik az elôadást.
Ritkán fordul elô, hogy egy elôadásban a színpadkép is fôszereppé váljon, maximálisan hozzájárulva az összhatáshoz. Dobre Kóthay Judit díszlete funkcionális, nagyszerűen segíti a színészeket a játékban, egyszóval jól ki van találva. Az Arcimboldo-stílusban elkészített bábuk csúnyaságukban is meghatóan szépek, remek ötlet, ráadásul jól kihasználták.
Lászlóffy Zsolt nagyszerű zenéje nemcsak aláfestésként szolgál, hanem szerves része az elôadásnak, finoman illeszkedve a jelenetek hangulatához.
Kapcsolódó előadások
Köllő Katalin kritikái
- » Mozgás, tánc, szöveg: idén is TESZT-eltünk
- » Koktél à la Silviu Purcãrete a Shadowban
- » Elkezdődött az Európai Színházi Unió Fesztiválja
- » Búcsú Kovács Ildikótól
- » Beckett-drámák és díszletalbum a fesztiválon
- » Morfondírozások a Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja kapcsán
- » Startolt a kisvárdai színházi fesztivál
- » Maszat-hegyi izgalmak
- » Ruth, Jákobi és Lájdentál
- » Szavak párbaja a sétatéri színpadon
- » Kisvárda – „Magyarország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye"
- » Megfejtetlen talányok
- » EU-konform luxus illemhely és nemtelen világ
- » Új arcok a sétatéri színpadon
- » Keresztjáték
- » Tessék, csak tessék, vissza nem térő alkalom
- » A színház egyszerre tud beszélni az ittlétről és a feltámadásról
- » Erős társulatok épülnek a határon túli színházakban
- » Egy fesztivál érdeme a társulatok munkájának érdeme
- » Élők és halottak tragédiája
- » Jó energiák szabadultak fel
- » Az erőszak produkciója
- » Tragédia tragikus hôs nélkül?
- » Egy énekes színész története
- » Lírai krimi, össze nem illő részletekkel
- » Bozgorok a bufetban
- » Csodás torta a sétatéri színpadon
- » Színházi szemlélet határon innen és túl
- » Kisvárdai morfondírozások
- » Nagy Dezső (1941–2004)
- » Csak az a Hamlet, csak azt tudnám feledni
- » Szabályos szabálytalanságok
- » Nők iskolája Kolozsváron
- » A fölmagasztosulás elmarad
- » Bocsárdi lelki meztelenjei
- » Egy gyötrôdô ember
- » Édes Anna negatív útja
- » Faustus pokolra-hulltának története
- » Beszélgetés Mihai Măniutiuval a Doktor Faustus tragikus históriájáról
- » Az elejtett és a megtalált arc
- » Rendkívüli újdonság a sétatéri színpadon
- » "Csak" bábszínházi rendező
- » Íme, szép vagy én mátkám, íme, szép vagy
- » Szabálytalan beszámoló egy MULATSÁG-ról
- » A fordítások művészete
- » Károly és a többiek