HAMLET

Hegyi Réka

Ördögverő népi hősök

Kontextus.hu, 2005-09-23

itéz László, a magyar népi bábhős, és román "kollégája", Vasilache nem először találkoznak a kolozsvári Puck Bábszínház bemutatóján. A kilencvenes években Kovács Ildikó vezetésével (és alapítványi támogatással) több nyári bábos táborra került már sor, melyek többnyire egy-egy munkabemutatóval zárultak. Sajnos a produkciókat nem dokumentálta megfelelő módon senki, így csak elmeséléséből tudhatjuk, hogy egyik tábor utcai felvonulással ért véget, melyben több európai vásári bábhős is fellépett, hogy tiltakozzon a boszniai háború ellen.

Az Ördögverő jóbarátok című előadásban Vitéz László és Vasilache jó szomszédok, együtt italoznak, együtt mulatnak, legényest járnak: versengenek a legjobb táncos címéért. Mărioara, Vasilache zsörtös felesége is színre lép, és ezzel abbamarad a jóbarátok idilli semmittevése, útjaik külön válnak: Vitéz László elindul feleséget keresni, román barátja pedig a vásári bábjátékok klasszikus fordulataival mulattatja a közönséget, mígnem az Ördög egyszer valóban el is viszi asszonyát. Természetesen birokra kel a Pokol legkisebb urával, de csak Vitéz László serpenyőjével tudja legyőzni, mert az nagyobb, mint bármelyik palacsintasütő a saját arzenáljából. A hagyományos fordulatokat Kovács Ildikó és a Puck bábosai aktuális poénokkal egészítik ki: a második ördög már mobiltelefonon értesíti a legnagyobb testvért, aki bosszúját nem is Vasilache ellen forralja, hanem a gyilkos tepsi tulajdonosa ellen.

Időközben Vitéz László is járja a saját útját: göthös lovacskát vásárol, melyet Rajkó, a vándorárus csípőspaprikával varázsol táltossá, majd motorbiciklire pattan, és meg sem áll a városig. Itt kellene megtalálnia élete párját, de az egyetlen hölgy, akivel találkozik, nagy csalódást okoz neki: gyönyörű, de rideg, Barbiebaba-szerű szőkeség rózsaszín ruhában, aki nem is valóságos, hiszen elemmel működik. Arra van programozva, hogy pénzt, drága ruhákat, autót követeljen az esetleges udvarlótól, a virágot és az egyszerű szerelmi vallomást észre sem veszi – igaz, időközben lemerülnek az elemei.

Vitéz László végül egy talált gyerekkel tér vissza Vasilache-hoz és Mărioarához. Együtt nevelik a kicsi Lacikát, de ezek a jelenetek mintha egy másik előadásból származnának, a játékosok nem találnak bennük akkora humorforrásra, és nem sugároznak annyi felhőtlen derűt, mint a vásári bábjáték hagyományát jobban követő jelenetekben. A bemutatónak még elnézhető ritmusproblémák is ebben a részben ütköznek ki leginkább.

Kovács Ildikó iskolájának köszönhetően a kolozsvári társulat bábosait legjobb formájukban látjuk az évad első előadásában. Az ördögverő barátokat és ellenfeleiket György László kelti életre - a műfajra jellemző kesztyűs bábokkal. Végig két hangon beszél felváltva, és mindkét kezén egy-egy hőssel játszik. Mărioarát és a kisebb szerepeket (például a lovat) Takács Enikő mozgatja. Kettejük előadását Kötő Áron muzsikája-játéka segíti és egészíti ki.

Az előadás, noha nem vásári látványosság, hanem színházi környezetbe áthelyezett játék, mégis klasszikus fordulatainak, szókimondásának, a benne megfogalmazott társadalomkritikának, közvetlenségének, és mindenek előtt bábozási technikájának köszönhetően a vásári bábjáték hagyományait követi. Jó, hogy a térségben ismert két népi bábhős egy előadásban találkozik, mert a pörgő események ezáltal még változatosabbá válnak, és igazi ínyenc feladat például összehasonlítani a két bábot is. Mindketten elhegyesedő piros sityakot viselnek, és orruk piros az itókától. A különbség csak annyi, hogy Vasilachenak nagy karvalyorra, Vitéz Lászlónak pedig pisze orra van. A néptáncot is majdnem egyformán járják, de csak a román hősnek van oldalbordája. Találkozásuk mindenképpen szerencsés, és az már persze ízlés dolga, hogy a darab didaktikus célzata – legyünk jó szomszédok, segítsünk egymásnak – kit mennyire érint, illetve mennyire zavar...