HAMLET

Hegyi Réka

Bábok ünnepe

Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja a kolozsvári Puck Bábszínházban

Kontextus.hu, 2005-11-00

A Kolozsváron megszervezett Romániai Magyar Bábosok Találkozóját rövid idő elteltével a Puck Bábszínház negyedik alkalommal rendezett Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja követte, ugyanott. Mindkét rendezvényen több romániai, illetve magyarországi bábszínház lépett fel, az összehasonlítás mégis nehéz lenne, mert a két rendezvény különböző jellegű. A bábos talákozón elsősorban a Romániában magyar nyelven játszó társulatok lépnek fel, a Puck fesztiválja viszont európai bábosokat hív meg versenyezni, díjazzák a legjobb teljesítményeket, a szakmai beszélgetésekhez és a műhelymunkához is megteremtik a szükséges feltételeket.

A román társulatokról kirajzolódó összképben két dologra figyelhetünk fel: újra felfedezik a fekete színház és a kvarc fény (black-light) előnyeit, és gyakran játszanak szalagon vagy korszerűbb hordozón rögzített hangokkal. A Bákói Bacovia Színház Neghiniţă előadása, a Jazz Fantasy című produkció (Vasilache Színház, Botosán) és részben a Ţăndărică Bábszínház A kis hableány című előadása is erre a technikára épít, de a Gyulafehervári Bábszínház Gyufaárus kislányában és a Jászvásri Luceafărul Színház Hókirálynőjében is egy vagy több jelenet erejéig használják a kvarcot. A kissé divatjamúlt, foszforosan világító felületek és alakzatok kiválóak a kis csodák megteremtésére, de varázsuk megszűnik, ha kizárólag csak ezek jelennek meg a színpadon. A Jazz Fantasy című előadásban pedig az is kiderült, hogy ha nem elég pontos a mozgatásuk, a humorosnak szánt játék érthetetlenné válik.

A hangfelvétel néha elkerülhetetlen, máskor viszont kényszermegoldás. De a bábok rögzített hangja sokat gyengít egy előadáson: még az elfogadható minőségű, gondosan előkészített szalag is megfosztja a nézőket a közvetlen, élő játéktól, a bábost pedig az improvizáció lehetőségétől, egy igénytelen felvétel azonban elviselhetetlenné teszi az előadást. A hasonló kompromisszumok sajnos sokat rontanak a művészi színvonalon, a hitelességen, éppen ezért érthetetlen, hogy miért engedi meg magának nagyon sok csapat, hogy így mutatkozzanak be egy nemzetközi fesztiválon. Egyáltalán nem meglepő, hogy a zsűri nem értékelte ezeket az előadásokat: a díjazottak közül csak a Jazz Fantasy-ben szól felvételről a zene.

A román társulatok előadásait kitűnő képzőművészeti munka jellemezte. A két díjazott tervező közül Eugenia Tărăşescu Jianu a roma nyelven bemutatott Zurinca bábjait tervezte. Az élményt tovább erősítette, hogy szép számban jöttek el cigány kisgyerekek, akik ámulatukat, izgalmukat, örömüket hangosan élték meg, drukkoltak a hősöknek, és amikor a bábok mulattak, ők is dobogtattak a lábukkal. A másik díjazott Tărăşescu-Jianu munkának is nagy sikere volt: A varázsló és a holló című, a commedia dell’arte játékelemeket és a bábozást szerencsés harmóniában elegyítő keserédes Mona Chirilă-rendezést a Kolozsvári Puck Bábszínház román tagozata mutatta be, a fesztivál zárásaként. Éppen erre a „helyi” előadásra szerveztek túl sok nézőt, így a fesztivál szakmai közönsége vagy nem fért be a kis, levegőtlen nézőtérre, vagy féllábon nézte végig a darabot. (A többi előadás esetében érthető gesztus volt a házigazdák részéről, hogy népes közönséget szerveznek, hiszen a gyerekeknek máskor nincs alkalmuk szerb vagy német előadást látni, de egy „hazai” előadás nézőterét agyonzsúfolni nem sok értelme volt.)

A magyar bábosok közül Kovács Gézának volt legnagyobb sikere: a Vasilache és Az aranyszőrű bárány a legjobb előadónak járó díjat kapta. Az élő zene, amely a vásári bábjátékot, illetve a népmesét kísérte a zalaegerszegi Griff Bábszínház előadásainak másik erénye, de a pécsi Márkuszínház Mátyás király szárnyai című, fergeteges humorú előadásában is meghatározó szerepe volt. A Pilári család arasznyi bábokkal bemutatott játéka sok frappáns fordulattal és autentikus bábos megoldásokkal mutatta be Mátyás életútját, kicsiket és nagyokat nevettetve. Meglepő, hogy semmilyen díjat sem ítélt nekik a zsűri. Az egri Harlekin Bábszínház János Vitéz című előadása viszont, pontosabban Simon Balázs, a legjobb rendezőnek járó díjat nyerte el. A szőnyegen-kispárnán ülő nézők körül több gördíthető szerkezet kering: a különböző helyszíneket így könnyen és gyorsan lehet változtatni, az előadás pörög, pörög, és gyakorlatilag egyetlen fontos rész sem marad ki a verses meséből. A produkció érdemeit elismerve, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a míves bábokat esetlenül mozgatják a színészek: például amikor francia királynak Kukorica Jancsira kellene tekintenie, akkor arca a semmibe réved, mozgatója viszont a Jancsit mozgató színészre néz. A kesztyűs bábokkal bemutatott harcot, melyben János vitéz legyőzi a Tündérország kapuját őrző fenevadakat, úgy fejezték be az egriek, hogy a mellettem ülő kisgyerek értetlenül kérdezgette: most ki él???? Igaza volt, hiszen János vitéz lábai kicsavarodtak, karjai a nyaka köré tekeredtek...

A vilniusi Lele Bábszínház előadása, A zenélő doboz osztatlan siker aratott kicsik és nagyok körében egyaránt. Litvánul, tehát a jelenlevők nagy többsége számára érthetetlen nyelven beszéltek az előadók, így nem tudtuk meg a történet részleteit. Természetesen nem ezen volt a hangsúly, hanem az élőlényekké átlényegülő tárgyakon: egy-egy kinyitott dobozból varrógépen szorgoskodó anyuka, írógépen dolgozó apuka és triciklin nyüzsgő kisfiú kel életre, később újabb dobozokból előkerülő csengettyűk, darálók és más tárgyak formálnak szereplőket, spirálrugó alakban tekereg a hullámvasút, lemezjátszón pörög a táncosnő, a végén pedig előkerül a családi fényképalbum, a mindig dolgozó szülők pedig táncra perdülnek fiuk örömére. A szívvel-lélekkel-leleménnyel eljátszott kis történet sokunk kedvence lett a fesztiválon.

A fesztivál programjában versenyen kívül szerepelt három bábszínész-osztály bemutatkozása is: a bukaresti másodévesek elég bonyolult, több zsinóros marionettekkel dolgoztak, és játszottak el két előadást (Piroska és a farkas, Napsugár), míg a marosvásárhelyi másodévesek bábimprovizációkat, a harmadévesek pedig egy tavalyi egyéni vizsgamunkát hoztak Kolozsvárra. Bár diákok előadásai alapján általánosítani kényes feladat, a két tanintézmény közötti különbségeket meg lehetett sejteni a látottakból: a fővárosban az ismert és népszerű technikára igyekeznek megtanítani, Marosvásárhelyen azonban az improvizációra, tárgyanimációra, önálló és csoportos feladatok megoldására próbálják rávezetni a hallgatókat.

Sajnos, mint minden fesztiválnak, a Pucknak is voltak kevésbé sikeres pillanatai: a felnőtteknek szánt, kevés bábos elemet tartalmazó, de mégis felkavaró Infanta, Radu Afrim marosvásárhelyi rendezése, a megszokottnál nagyobb térben elvesztette az erejét. A szebeni német társulat Legamant (Kötelék) című produkciója pedig nem csak, hogy nem tartalmazott bábos részeket, de a színészi játék is hiteltelennek bizonyult. A néhány kiemelkedően jó és a szép számban bemutatott jó előadás, a díszmeghívottak, a közönség, a szakmai kérdésekre választ kereső beszélgetések együttese ünnepi hangulatot teremtett. Noha a szervezés vagy a játékkörülmények hagytak maguk után kívánni valót, a Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja a bábok és bábosok ünnepe volt.

***
A Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválján zsűriztek:
Ion Parhon, a zsűri elnöke
Roxana Croitoru
Szebeni Zsuzsa
Raluca Tulbure
Laura Pavel

A Puck Báb- és Marionettszínházak Fesztiváljának díjai:
A legjobb előadás: A zenélő doboz – Lele Színház, Vilnius
A legjobb rendezés: Simon Balázs – János Vitéz (Harlekin Bábszínház, Eger)
A legjobb alakítás díja: Kovács Géza – Vasilache és Az aranyszőrű bárány (Griff Bábszínház, Zalaegerszeg, rendező: Kovács Ildikó)
A legjobb csapatmunkának járó díj: Vasilache Színház, Botosani – Jazz Fantasy című előadás
A legjobb tervező, megosztva:
Eugenia Tărăşescu Jianu – A varázsló és a holló (Puck Bábszínház, Kolozsvár) és Zurinca (Ariel Színház, Maroscásárhely)
Cristina Pepino – A kis hableány (Tăndărica Színház, Bukarest)
Különdíj/érdemoklevél: Ovidiu Crişan – A varázsló és a holló című előadásban nyújtott alakításért
Érdemoklevél: a bukaresti bábszínész szakos diákoknak

kapcsolódó írások

KVÁZI-INTERJÚ Fórum