HAMLET

Hegyi Réka

Álmos csendélet hangszerekkel

Zsöllye, 2003-04-01

Barabás Olga rendszerint szabadon bánik azokkal a szövegekkel (klasszikus és kortárs színdarabok, regények), melyekből előadásait hozza létre. Legutóbbi rendezéséhez maga írt egy “tengeri történet” -- ahogyan a plakát hirdeti a Partok, szirtek, hullámok című sepsiszentgyörgyi előadást. Kedves, ahogyan lány létére megpróbál kalózregények mintájára tengerész-szereplőket rajzolni, és érdekes lehetőséget teremt a szövegben azáltal, hogy ezek a matrózok nem csupán a hajózáshoz értenek, hanem zenészek is. A színészek az előadás ideje alatt többször játsszanak hangszereiken, próbálnak vagy koncerteznek -- a kontextus függvényében.

Valami mégis hiányzik ebből a fura históriából: a klasszikus kaland-sablonok (vihar, lázadás, kincs) ellenére a tengeri történet nem érdekfeszítő, és az a plusz, ami felemelhetné, elvontabbá, költőibbé alakíthatná a butácska helyzeteket (a zenélés) nem jelenik meg akkora erővel, hogy az egész előadásnak más értelmet, értéket kölcsönözzön. A figurák sem elég erősek, a közöttük kialakított viszonyok ritkán nevezhetők igazi konfliktusoknak. A vezérmotívum ugyanakkora eséllyel lehetett volna az álomszerű látomás zenélő tengerészekkel, kalózregény paródiája vagy egyedi ars poétika előadó-művészetről. “A közönség újat akar. Maga az emberiség újat akar látni, hallani. Nincs értelme annak, hogy azt ismételjük, amit más zenekar csinál.” -- mondja a Kapitány (Szabó Tibor), aki egyben a zenekar vezetője és gitárosa -- az ő álma válik valóra a tengerészekből verbuvált zenekarral. Eszmefuttatásokba bonyolódik, választékosan beszél (olyan kifejezéseket használ, mint például “könnyedén fűszeres egzotikum”), de beteges, görnyedt, kopott ember. Nem jó kapitány, válsághelyzetekben nem tudja kezelni matrózait -- akikről nem derül ki jó tengerészek-e. Egyetlen barátja Dick (Márton Lóránt) a zenekar nagybőgőse -- szemüveges értelmiségi és a leghelyesebb fickó a legénységből.

Bob (Mátray László) csak acélháromszögön zenél. Nem a játék öröme hozta a hajóra, hanem a kincskeresési láz. Számít arra, hogy az öreg kalózt, Tomot megnyeri a vállalkozáshoz, és az eltérített hajóval eljutnak a szigethez. Akaratát elég következetesen igyekszik véghezvinni, semmilyen intrikától nem retten vissza (az egyetlen tragédiának, Jim halálának ő a közvetlen okozója, mert a szerencsétlen flótást meggyőzi, hogy ugorjon a vízbe, de nem kiált segítségért).

Tom (Pálffy Tibor) vén tengeri róka, de tizenhat évig börtönben volt, ahol -- saját bevallása szerint -- sokat olvasott, olyan kifejezések ragadtak rá, mint az “idea” (használja is érveléskor), és ugyanott tanulta stílusos fuvolajátékát is. Tulajdonképpen már nem érdekli sem a tenger, sem a kincs, az ő álma a nősülés, a nyugodt élet egy távoli szigeten és egy kis kocsma, melyet töltött galamb-asszonykájával irányítanak majd. Polgárrá válásának első szimbólumait (cilinder és mirtusz) végig viseli, de ruhái rongyosak.

Bert (Váta Lóránt) ezzel szemben elegáns matróz, majdhogynem piperkőc -- ruházata a mindenképpen tisztességesebb kapitányénál is. Ő is beteg: kleptomániás; lopási szenvedélye annyira elhatalmasodik rajta, hogy Jimet sem menti ki a vízből, csakhogy ne derüljön ki, nála van az eltűnt bicska. Fanatikus fráter, hiszen több lábujját levágja, mert azt hiszi, így meggyógyul, de ugyanakkor érzékeny lélek: hegedűjén érzelmesen játszik, a Tündérsziget közelében pedig csak ő hallja és érti a Kapitány különös dallamát.

Az intrikák egyetlen áldozata Jim (Nagy Alfréd), a legfiatalabb hajós (egyszerű dob a hangszere). Agresszív bunkó, semmit sem tanul saját kárából, és könnyűszerrel az idősebb hajóslegények áldozata lesz. Félszavakban makog és mindent sérelmét bicskával oldaná meg; kínos percei az előadásnak, amikor a hullámok között haldoklik, és naivan reménykedik abban, hogy valaki megmenti.

Az előadást a hangszeres jelenetek sem teszik élénkebbé: az ismétlődő “zenekari” részek hangulatosak, de amikor sokadszor hangzanak el, már nem érdekesek. A kevés szólórész is érzelmes, halk melódia, és csak a durva figurák finomságára hívják fel a figyelmet.

Partok, szirtek, hullámok