HAMLET

Hegyi Réka

Ingatag világ

(Salátáskert)

Zsöllye, 2002-00-00

Az előadás végét vetíti előre a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata által bemutatott Cseresznyéskert színpadképe: a zenekari árok helyét vízből kikandikáló fatuskók foglalják el (a természetes katasztrófa útján képződött Gyilkos tóra emlékeztet a látvány). Mintha a színpad is facölöpökön nyugodna, s ez a bizonytalanság érzetét kelti. Merétei Tamás díszlete más elemeiben nem utal az ingatagságra: a vidéki birtokon levő ház fogadószobáját ábrázolja az első és utolsó felvonásban, a közelében levő lugast a másodikban, és verandáját a harmadik felvonásban. A masszív, régimódi szekrény központi helyet foglal el a színpadon az előadás teljes ideje alatt, ezen kívül jelentéktelen bútordarabok (elsősorban ülőalkalmatosságok) vannak szétszórva különösebb rendszer nélkül.

Az előadás látványvilágához tartoznak a Gheorghiade Mária tervei alapján készült kosztümök is, melyek nem semlegesek, és túlságosan befolyásolják a szereplőkről alkotott képünket: Ranyevszkaja (Lőrincz Ágnes) érkezésekor pirosban van, királynőként foglalja el helyét a számára odakészített bársonytámlás széken, de a báljelenetben már erős narancssárga színben pompázik, míg lánya (Ánya: Márkó Eszter) egy lila ruhát visel. Ezek a színek kissé közönségessé változtatják viselőiket, és zavaró, hogy arcjátékukat észre sem lehet venni a színek kisugárzása miatt. Lőrincz Ágnes játéka például jobban észrevehető a színpadon, amikor világos drapp ruhát visel (a kerti jelenetben). Valószínű, hogy az árnyaltabb világítás sokat segített volna az összhangon, de az egész előadást félénken, ökonomikusan világítatta Árkosi Árpád rendező.

A külsőségeken túllépve, az előadás színészvezetési hiányosságokat, esetenként súlyos szerepértelmezési hibákat mutat. A fontosabb szereplők erőtlenek: Ljubov Andrejevna álmodozó, kissé könnyelmű nő, de nem vágyik uralkodásra, sodortatja magát az eseményekkel, és akaratából még annyi sem telik ki, hogy szolgáit kordában tartsa. Számára, akárcsak Gajev (Tóth-Páll Miklós) számára, a birtok elvesztése nem több a gyermekkortól való keserédes elszakadásnál. Lopahin (Rappert Gábor) mindkettőjüknél erősebb, ezért ő válik az előadás főszereplőjévé: mindenkivel barátságos, úriember, lepereg róla minden sértés, akaratgyengesége csak abban mutatkozik meg, hogy Varjával (Nagy Dorottya) nem tud normálisan kommunikálni. Árkosi sejtet egy titkos viszonyt Sarlotta Ivanovna (László Zita) és Lopahin között, de ez nem egyértelmű, mint ahogy más kapcsolatok is sematikusak vagy megrajzolatlanok rendezésében. Dunyasa (Kató Emőke) és Jása (Nagy Orbán) viszonya például tisztázatlan, a lány szerelmi vallomásnak nincs színpadi felvezetése, Jepihodov (Nagy Csongor) féltékenységéből jövünk rá, hogy valami történhetett a színfalak mögött. A szerelmi háromszög ingatag, Sarlotta Ivanovna monológja pedig, melyet alig érthetően mond el a tuskókon egyensúlyozva, semmihez sem kapcsolódik.

Firsz (Senkálszky Endre érdemes művész, aki Kolozsvárott, Vlad Mugur előadásában is játszotta ugyanezt a szerepet, a próbák utolsó hetében ugrott be Ács Alajos szerepébe) sem az a kifogástalan jellemű inas, mint ahogy Csehov megírta: úrnője kezét kínosan hosszú percekig csókolgatja, mint egy hűséges eb, de Lopahin feléje nyújtott kezét durván ellöki. Ez utobbi koncepció része is lehet, hiszen az okos öreg tudhatja, a parvenü Lopahin lesz majd az új tulajdonos, de Firsz szolga, nem engedheti meg magának, hogy érzelmei szerint reagáljon minden helyzetben.

A Varját alakító Nagy Dorottya megtalálja helyét ebben a felemás előadásban, apró gesztusai sokat elmondanak figurájáról (a húga kofferjából előkerülő fehér ruhát simogat az első részben, így árulja el házasodási vágyát), de Ánya és Trofimov (Szűcs Ervin) szerepeinek értelmezésével nem foglalkozott Árkosi Árpád, támpontok nélkül hagyta a társulat legfiatalabb tagjait.

A cseresznyéskert szimbólumaként az a színpad közepén, elől egy kis, salátákra emlékeztető zöld leve lekkel (fákkal?) díszített makett látható, az előadás legnagyobb talánya: ezen magyarázza el Lopahin, hogyan képzeli a birtok parcellákra osztását, az utolsó képben pedig Firsz elindít sínein egy játék mozdonyt, ennek sípolására megy le a függöny.

Cseresznyéskert