HAMLET

Hegyi Réka

Rendet teremteni a sokféleségben

Szabadság, 2003-09-24

Hétfôi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy a kolozsvári Homo Ludens Alapítvány idén ötödik alkalommal szervezte meg a Romániai Magyar Bábosok Találkozóját. Az elôzô évekhez hasonlóan a rendezvény legfontosabb célja: találkozási, bemutatkozási lehetôséget biztosítani az erdélyi bábosoknak, hivatásosoknak és mûkedvelôknek, de szerepelt a programban több magyarországi, román, német és egy ukrán társulat elôadása is.

A péntek délutáni megnyitó után, amelyen Boros János alpolgármester és Vincze László, a találkozó szervezôje mondta el az eseményhez kapcsolódó gondolatait, a marosvásárhelyi Tamacisza Társulat kis csapata lépett színre egy versösszeállításnak szánt produkcióval, amelynek két bohóc-szerû figura idétlenkedése és egy manó gitárjátéka, éneke teremtett keretet. A nehezen tipizálható szereplôk túlságosan agresszíven igyekezték bevonni játékukba a közönséget (például számtalanszor szólították fel arra, hogy tapsoljon), és sajnálatos módon sem a harsány színészi játék, sem a két Muppet-show bábhoz hasonló bohóc-alteregó nem segítette elô az elôadott versek befogadását.

Fellépett a Homo Ludens Alapítvány által mûködtetett Komédiás Kompánia is: Fehérlófia címû elôadásukban kesztyûsbábok küzdenek meg maszkot viselô színészekkel és nagy méretû animált tárgyakkal (például létrából alakulnak ki a mesebeli Griffmadár szárnyai). A magyar népmese kicsavarva, parodizálva, erôltetett poénokkal fûszerezve került színre, bár az elôadásban használt kellékek inkább arról tanúskodnak, hogy az alkotók szándéka nem csupán ez volt.

A békéscsabai Napsugár Báb-együttes is klasszikus mesét mutatott be. Ludas Matyiban egyetlen szó sem hangzik el, az egyszerû marionettek gesztusokból értik meg egymást, a közönséget pedig az aláfestô zene és annak effektusai segítik az ismert történet mozzanatainak azonosításában. Ebben a produkcióban is tisztázatlan maradt a jól látható mozgató és bábja közötti viszony (alárendeltség, egyenlô rangú partner vagy fölérendelt viszony lehetséges), és annak ellenére, hogy nagyon kedves jelenetek kacagtatták meg a nézôket (például egy vaddisznó és malackái), ezek a történetbe csak a játék kedvéért beépített kis mozzanatok voltak, amelyek nem segítették a mese elôrehaladását.

Második nap két Árgyélus királyfi-átdolgozást láthatott a közönség. A néhány éve alapított, tapasztalatlan temesvári csoport (a Csiky Gergely Színház bábtagozata) nem tudta eldönteni, milyen stílusban, milyen bábos technika sajátosságaira építve adja elô meséjét. A rossz világítás nem okolható a képzômûvészeti bakikért (arctalan bábok, zavaros funkciójú díszletelemek), és sem a zene, sem a színészi alakítások nem gyôzték meg a legkisebbeket arról, hogy érdemes figyelni. A másik Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona történet több határt egybemosott produkciójával. A budapesti Hattyúdal Színház elôadása több nép archaikus, vallási szokásainak közös motívumait kombinálja élôszínházi komédiázással, japán színházi hagyományokkal, igényesen és élôben elôadott népzenével és bábok játékával.

A programban szereplô német társulat, a Nagyszebeni Gong Színház Német Tagozata Ballada (Die Ballade) címû elôadása sajnos érthetetlen volt azok számára, akik nem ismerik a nyelvet, mert a szép, apró csodákra lehetôséget teremtô térben, igen nagy szakmai tudással mozgatott wayang típusú bábok és a tüneményes marionett játéka a szöveg nélkül érthetetlen volt. Ebben az esetben a minôségi zene sem segítette a mese szálainak kibogozását.

Az 1001 Mese Bábszínház egyszemélyes játékot mutatott be. Szekrénymesének keresztelték ugyan, de az arasznyi báboknak tulajdonképpen két fiók biztosít szûk játékteret. A festett hátterek elôtt mozgó kis figurák ruhájának színe megegyezik a hátterével, az arcuk sem elég plasztikus, a világítás hozza elôtérbe ôket, ezért nem vonják magukra a figyelmet, mint ahogyan a mozgatásukra vállalkozó elôadó monoton hangjátéka sem különbözteti meg egymástól a hôsöket.

A felnôttek számára remek szórakozást jelentett az ORT-IKI Bábszínház (Debrecen) vásári játéka: a Babocsai Máté Deák Históriája azokat a szép idôket idézte fel — bábokkal, maszkokkal, élô szereplôkkel, kikiáltóval, zenekísérettel, jól adagolt humorral és fergeteges improvizációival —, amikor a vásárokban felállított bábos bódé vonzó látványosság volt, mert a népi bábhôsök szókimondása és vaskos tréfáik mindenkit mulattattak.
A mûsorban szerepelt még két egyforma cím: A kiskakas gyémánt félkrajcárja címû mesét a Tamási Áron Színház Bábtagozata (Sepsiszentgyörgy) és a Matyi Mûhely Magánbábszínház (Nagyvárad) is bemutatta. Bár az alkotók különbözô módon közelítették meg a történetet, mindkételôadás súlyos problémákat vetett fel. A sepsiszentgyörgyiek változatában a mese hitelét veszti, mert a kiskakas nem járja be a félkrajcár visszaszerzésének útját, az élô színészek zavaróan a bábok elé kerülnek, és játékukkal a maguk (a rossz) oldalára állítják a kisgyerekeket.

A nagyváradiak elôadásában a kiskakas elindul igazságot kérni a török császártól, mindhárom akadály (kútbavetés, kemencébôl való kiszabadulás és méhkasba zárás) megjelenik a színpadon, de a képzômûvészeti megjelenítés igen szegény, a szöveg fölösleges ismétlésekkel, több logikátlan és tét nélküli jelenettel hígul, a színészek játéka, éneke pedig gyenge ahhoz, hogy hitelesen keltsék életre a figurákat.

A kolozsvári Puck Bábszínház mindkét tagozata fellépett: a magyar csoport egy sok évvel ezelôtt színpadra állított Jancsi és Juliska "felfrissített" változatát, a román társulat pedig népi bábhôsei, Vasilache és Mãrioara történeteit mutatta be. Az elsôben a két gyerek jól ismert története Csipet manó és a Medve segítségével oldódik meg, de az eredeti mesében nem szereplô hôsök (a fentiek mellett Mióka cica) nem változtatnak sokat a mese menetén. Vasilache és Mãrioara vásári bódéban szerepel, jeleneteiket két zenebohóc játéka köti össze, illetve keretezi.

Az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház (Nagyvárad) társulata A három kismalacot mutatta be, sok mellékszereplôvel és a fô cselekményszálhoz semmilyen logika szerint nem kötôdô jelenetecskékkel bôvítve, míg a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház János Vitéz elôadása egy hosszabb mesét rövidített, egyszerûsített le, hogy a kisebbek számára is érthetô legyen. Az utóbbi elôadás érdeme, hogy a háttérben fölállított kék paravánon (égboltot idéz) színes árnyak játéka egészíti ki a bábok teljesítményét.

Az árnyjáték klasszikus, Keleten és Európában is ismert bábszínházi mûfaj. A rendezvény záró elôadása, amelyet a harkovi Kakadu Bábszínház mutatott be, az árnyjáték mesteri példája: humoros etûdök, esetenként összefüggô kis sorozatok, meseszépen kivitelezett sötét vagy színes árnyalakok örvendeztették a közönséget.

Klasszikus mesék dramatizált változatai, szöveg nélküli jelenetecskék és az igen gazdag bábos mûfaj kereteit feszegetô elôadások jól megfértek egymás mellett a Találkozó programjában. Az esténként zajló kiértékelôkön Nánay István színházkritikus, Lengyel Pál rendezô, az Egri Harlekin Bábszínház igazgatója, Urbán Gyula író, rendezô, a magyar Bábjátékos Egyesület elnöke és Mészáros Emôke, a magyar UNIMA vezetôségi tagja a sokféleségben igyekeztek rendet teremteni, azelôadásokban tapasztalható problémákra világítottak rá, tanító szándékkal elemezték a mûvészek munkáját. A színvonalas elôadásnak nincs "receptje", de véleményük szerint hivatásosok és magán társulatok egyaránt felelôsek azért a minôségért, amelyet eljuttatnak a gyermekeknek. Legfontosabb, hogy az elôadott történeteket gondolják végig, akár népmesét, klasszikus irodalmi alkotást vagy vers-összeállítást választanak, figyeljenek oda a dramaturgiai logikára. Természetesen a jó szöveg még nem elegendô, meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel igényes képi világot teremtenek (bábok és díszlet), alkalmas zenei összeállítással vagy kompozícióval és hiteles játékkal valósítsák meg alkotói szándékukat — mindezeket egy, csak az adott elôadásra jellemzô, öntörvényû rendszeren belül.

Az utolsó beszélgetésen összegezésképpen felvázoltak néhány olyan gyakorlatban kivitelezhetô javaslatot is, amelyeknek köszönhetôen — remélhetôleg — az idén látott elôadások csiszolódnak még, a jövô évi Bábos Találkozón pedig sokkal színvonalasabb produkciókat láthat majd a kolozsvári közönség.

kapcsolódó írások

Fény és árnyék