Hegyi Réka
Szellemóra
Zsöllye, 2002-10-00
A Dybbukot zsidó környezetben játszódó Rómeó és Júliaként ismerik sokan. A főhősök egymásnak rendeltettek szüleik egykori ígérete által, de szerelmük nem teljesedhet ki a földi létben. Cserébe nem a halál jut osztályrészül nekik, hanem a legtökéletesebb egymásba olvadás: a halott fiú kóbor szelleme dybbukként a lányba költözik, de a tudós rabbi kiűzi a halott lelkét az élőből. Dióhéjban ennyi lenne a történet, ám a kolozsvári előadás mintha csak ürügynek használná fel Anski művét az előadáshoz. Várható lenne, hogy a zsidó nép hiedelemvilágából, legendáiból életre keljenek a számunkra, huszonegyedik századi emberek számára furcsa lények és mesét játsszanak. De az alkotó csapatot nem a történet érdekelte, hanem sokkal inkább a mai ember viszonya a szellemek világához, a démonokhoz. Már az első zene is a fent említettek jegyében szólal meg: klezmer dallamnak indul, aztán néhány ütem után mintha meggondolná magát, lélegzetelállító, misztikus hangot ölt, távoli, nem evilági dimenziókba kalauzol (Lászlóffy Zsolt szerzeménye).
Távolságról viszont nem beszélhetünk. Az előadás kezdetén zsinagógát stilizáltan ábrázoló sátor négy sarkában foglal helyet a mindössze 68 néző. A majdnem kereszt alakú színpadot téglalap formában, a ponyva mentén és a föléje kb. 2 méter magasan elhelyezett állványokon újabb játékterek veszik körül, ahol párhuzamosan kezdődnek el a különböző idősíkban, más-más helyszínen zajló jelenetek (pl. a batlánok adomázása közben Aszriel rabbi szent szöveget recitál, Chanán és Lea pedig az Énekek énekét mondja).
A mesulah (Bács Miklós) kiemelt szereplő az előadásban, mert ő vezényli a jeleneteket. Arcán mindent tudó, hol gúnyos, hol fájdalmas mosollyal parancsol mindennek és mindenkinek. Nem földi halandó, őt más világból küldték, hogy rendezzen el egy régi jogtalanságot, és beteljesítse Chanán (Dimény Áron) és Lea (Kézdi Imola) szerelmét. Az első képben a mesulah éleszti föl őket, a zsinagóga padlójából emelkednek ki, hogy eljátsszák történetüket. Indirekt módon, a túlvilági hatalmaknak parancsolva, vagy közvetlenül, egy-egy mellékszereplő (a zsinagógabeli szolga, vén koldusasszony a mennyegzőn) bőrében avatkozik bele a cselekménybe, intésére lebomlik a zsinagóga, ő rajzolja meg a dybukk kiűzéséhez a piros kört, időnként pedig föld alatti vackába tér meg újabb energiákat gyűjteni küldetése végrehajtásához.
A főszereplők játékában tetten érhető David Zinder izraeli rendező kevésbé ismert színészvezetési módszere. Az Image Work lényege az, hogy a szerepalkotás során a színész összefüggést teremt test, hang és képzelet között, a játék során pedig a kép felidézésével színpadi jelenlétét, legyen az bármennyire összetett, ugyanazzal az intenzitással tudja bemutatni. Kézdi Imola szerepalkotása – a fenti módszer miatt is – külön tanulmányt érdemelne: hihetetlen energiával uralja testét és arcizmait, nagyon szépen el tudja különíteni a lány és a bele költözött dybbuk mozdulatait.
A szelleműzési jelenetben a szertartást celebráló Aszriel rabbi (Bíró József) és Lea van középpontban, de Chanán jelenléte is meghatározó: dybukként követi vagy irányítja szerelme mozdulatait. Dimény Áron játékában legszebbek azok a jelenetek, melyekben kóbor démonként keresi a Leával együtt tölthető pillanatokat.
A mellékszerepeket alakító színészek közül Csutak Réka (Frade) játéka emelkedik ki. Frade magára vállalta Lea vétkét (a dybbuk nem költözhetett volna bele, ha nem hívja meg az esküvőjére), ezért ő is megéli unokahúga kálváriáját. Hátborzongató pillanata az előadásnak, amikor Lea sikolya Fradeban visszhangra találva, felerősödve zeng tovább.
Összetettek, bár szintén mellékszerepek a batlánok, Lea barátnői, az apa és az általa kiszemelt vőlegény és családja. A történetek rendkívülisége leginkább gesztusaikban észlelhető, hiszen ők egyszerű halandók, akiknek mulatni, enni kell. Humoros hangvételű intermezzóikkal pedig ellenpontozzák a feszült játékot, melyet a kóbor lélek, a mesulah, valamint a holtak és élők fölött tanácskozó és a szelleműzést végző rabbik képviselnek.
Kapcsolódó előadások
Hegyi Réka kritikái
- » Kisebbségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson
- » Auschwitz. Überolhatatlan
- » Ki és hogyan játszik csodát?
- » Nemzetközi, de szegény
- » Harsány játék dalokkal
- » Gyönyörű infantilizmus
- » A szólóelőadastól a csapatmunkáig és vissza
- » Betekintés az akváriumba
- » Zökkenős, de nem botrányos
- » Színház a hamusivatagban
- » Keménykalapos nők
- » Szabadulástörténettől szabadulástörténetig
- » Konkrét és elvont
- » A Puck Bábszínház fesztiválarca
- » Júlia szerelmi háromszögben
- » Bábok ünnepe
- » A király meztelen – avagy a félig üres pohár
- » Ördögverő népi hősök
- » Jónak lenni, vagy nem lenni
- » A szakrális és a profán
- » A semmi ágán
- » Határok, átlépések, metamorfózisok
- » Rendező két harcban
- » Klasszikus Liliomfi
- » Feketeszemű rózsák
- » A színpadon is a költészet érdekel
- » A Puck és az Árnyak
- » Nulladik man_in_fest
- » Alkalmazott muzsika
- » Csodatortára fel!
- » Mi ronthat el egy ünnepet?
- » Fiai az égnek, emberei a földnek
- » Marstonék
- » Szakmai problémák a Romániai Magyar Bábos Találkozón
- » Vitafórum: Figura – Múlt! Jelen. Jövő?
- » Figura és Scapin
- » Hármasfogat
- » Lasciatemi cantare
- » Első fecske
- » A közönség fesztiválja
- » A rendező barátja és rossz lelkiismerete
- » Ősbemutató a marosvásárhelyi színházban
- » A titok metafizikája
- » Fakanalas betlehem
- » Füst ellen
- » Mesterséges mennyország
- » Recefice, dödölle!
- » A síneken túl
- » Bulvár krimik a sétatéren
- » Rendet teremteni a sokféleségben
- » Doktor Faustus tragikus históriája
- » Zárt osztály
- » Álmos csendélet hangszerekkel
- » Bibliai teátrum
- » Játék az Írással és a Színházzal
- » Őszi szerelem
- » Jelenetek egy polgári világból
- » Álszenteskedés és opera
- » A ruhat eszi az embert
- » Látni vagy nem látni
- » A fal tövében
- » Kaméleonok
- » Töltike és csórékolbász
- » Szellemóra
- » Színház az egész világ
- » A mámor szellemével
- » Ingatag világ
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.