HAMLET

Hegyi Réka

Figura és Scapin

Figura Stúdió Színház 2003/2004

KonTextus.hu, 2004-09-00

Gyergyószentmiklósnak tizennégy éve van hivatásos színháza. A Figura Stúdió ugyan 1984 óta létezik, de az amatőr jelzőt csak az 1989-es politikai rendszerváltás után lehetett "levedleni", amikor lehetővé vált a színházalapítás. Sok színházi szakember, aki figyelemmel követte Bocsárdi László első "Figurás" kísérleteit, majd a Hargita megye egyetlen színházaként működő csapatát, 1994-ben bizony "csóválta a fejét", hiszen a Figura alapemberei Sepsiszentgyörgyre szerződtek a Tamási Áron Színházhoz.

A rossz előérzetek beigazolódtak: a Gyergyó-medencei kisváros nem tudta eltartani színházát, egyre nagyobb gondok adódtak a működési- és produkciós költségek előteremtése körül. Mindaddig, hogy a tavalyi évad legfontosabb bemutatóját már egy falusi kultúrházban kellett megtartaniuk, mivel a városban nem akadt fűtött terem az alkotók számára. 1994 óta a társulat is évről évre változott, a vezetőség nem tudta eldönteni, milyen művészi irányt kövessen, hogy népszínházat, vegyes műfajú repertoárszínházat vagy az egykori hagyományokhoz igazodva színházi laboratóriumot, kísérletező műhelyt működtessen.

Talán a mostani, tizedik hivatásos évad hozott valódi áttörést az előadások színvonala terén. A Malom című mozgásszínházi produkció (Uray Péter munkája) és a Fagyöngyszüret, melyet a Marosvásrárhelyi Ariel Színházzal közösen hoztak létre (rendező: Barabás Olga), több fesztiválon vett részt, és Kisvárdáról díjakat is hozott a Figurának. Két másik előadást a társulat 20. születésnapjára szervezett, miniévadnak is beillő háromnapos rendezvényen láthatott a közönség: a Medve és Leánykérés című Csehov-egyfelvonásosokat Barabás Árpád, a Scapin furfangjait Béres László állította színpadra. Bár ezek mellé nem lehet olyan sok pozitív jelzőt rendelni mint az előzőek esetében, mégis tisztességes előadások, és a helybéli közönség is láthatóan örömmel fogadta mindkettőt. Az előadások gyenge pontjai – akárcsak a tavalyi évad elején bemutatott Gólyakalifában (Kolozsi Kilián rendezése) – közül a legszembetűnőbb a harsány játékmód és a színészek csapnivaló dikciója. A Malom, illetve a Fagyöngyszüret eleve más formanyelven, nem elsősorban szavakkal „kommunikál” (tánc, illetve ének és mozgás), de azért a koncentráltság, az alkotáson belüli rend hiánya minden színpadi produkción számon kérhető...

Scapin furfangjai

Béres László több erdélyi színházban rendez, de állandó csapata a Figura, ahová szerződés köti. Neve egybecseng egy-két jelentős gyergyói produkcióval. Ilyen volt például az a nyári szakmai gyakorlat, melynek eredményeként a közeli szárhegyi kastélyban bemutatták A helység kalapácsát, tavaly pedig ő rendezte azt az Agamemnónt, mely a társulat útkeresésében jelentős lépés volt egy új formanyelv kialakítása felé (a fény-és hanghatások és a kellékhasználatban megfogalmazott irónia az ógörög tragédiát eltávolították a szószínházi hagyományoktól).

Moliere Scapin furfangjai című darabjában persze nehéz is lenne olyan fogódzót találni, mely az alkotókat eltávolítaná a harsány, helyzetkomikumban és commedia dell’arte elemekben bővelkedő műtől. Béres nem is akarta a darab ellenében felépíteni az előadást, csupán a térelemek segítségével "emelte meg" kissé a mulattató történetet. A díszlet (Cristian Gătină munkája) fehér vásznai és kötéllel felerősített takarásai kikötőt juttatnak eszünkbe. Scapin (Szabó Tibor) első megjelenésekor már „eljátszik az ötlettel”: kis papírhajókat helyez a szétszórtan található, vízzel teli vödrökbe, mosdótálakba és a bizonytalan rendeltetésű bádog tepsikbe. Később a szövegben is utalás történik arra a tényre, hogy ez itt kikötő, ahol bármikor vízbe lehet toccsanni, ha az ember nem néz a lába elé. Ezt a játékötletet nem csak, hogy maximálisan kihasználják, de túlzásba is viszik a Figurások, hiszen nincs is egyetlen szereplő sem, aki szárazon megúszná.

A kikötő labilis pallói közelebb visznek a furfangos Scapinnez, aki mindent kockára tesz játszmáiban, hogy segítsen a fiataloknak vagy a zsugori apákból még pár arannyal többet csikarjon ki a saját hasznára. A főhős az egyedüli, aki ura ennek a térnek, és átvitt értelemben az egyre bonyolultabb helyzetnek, ő kiismeri magát ebben a kavarodásban, váratlanul tud megjelenni és eltűnni a zegzugokban. Egyetlen szereplő nő fel hozzá a szemünk láttára, az első képekben kissé bugyutának látszó Szilveszter (Kozma Dávid), aki Scapin furfangjaiból és részben saját kárából tanul, végül felölti mestere csíkos matrózblúzát is, de akkor már nem hajlandó segíteni neki. Szabó Tibor remek komédiásnak bizonyul, jó érzékkel adagolja a grimaszokat és fintorokat, nem esik bele a harsányság csapdájába. Remek szólói vannak Kozma Dávidnak is, de érthető módon kevesebb alkalma akad bohóckodni.

A pórul járt apák szerepének eljátszására két vendégművészt hívtak meg a fiatal gyergyói társulathoz, Salat Lehelt Kolozsvárról és Veress Lászlót Sepsiszentgyörgyről. Mindketten tapasztalt színészek, és valószínű, hogy jelenlétük jótékony hatással van a gyergyóiakra; színpadi mesterséget lehet tőlük lopni – például olyan helyzetekben, mint aminek a születésnapi rendezvényen tanúi lehettünk: két ízben is kiégett egy biztosíték az előadás helyszínéül szolgáló, a katolikus egyházhoz tartozó díszteremben. Salat Lehel remek improvizációval mentette meg a kínos sötétséget: „Nem lehet így beszélni, sötétben”- mondta, mire valaki kinyitotta a terem bejárati ajtaját, ahonnan annyi délutáni fény jött be, hogy reflektorok nélkül is folytatni lehetett az előadást.

Nagyobb gondok vannak a hősszerelmeseket játszó párokkal, akik mintha egy másik előadásban játszanának: harsányak, egyszer túl hangosak, máskor alig hallani őket, néha a dikciójuk miatt érhetetlen a szövegük. Nem valószínű, hogy rendezői utasításra túlozták el szerepüket, de az már elképzelhető, hogy irányítójukkal együtt kevesebb munkát fektettek abba, hogy a kissé infantilis alakokat jobban megformálják.

A modern Moliére-értelmezések hagyományát követve a komédia befejezése nem felhőtlen, a feloldásba fanyar íz is keveredik: Scapin, bár saját érdekeit sem mellőzte, mikor a fiataloknak segített, társ nélkül marad a komédia zárójelenetében. A tapsrend előtt a rendező még egy szellemességgel toldja meg a produkciót: Scapin, mint egy mindent elrendező játékmester papírhajókat ad át a színészeknek, melyre most nem a félreértéseket elindító üzenetek vannak felróva, hanem a szerepek...

Scapin furfangjai

A cikk a KonTextus.hu oldalán